Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 4. szám - TANULMÁNY - G. Komoróczi Emőke:A "törvényhozó" ódája

vényt, de -elevent... ” — tehát: hogy lenne jó); és a hát nászt egy,befogó-lezáró végső harmadik mintegy szintézisként magába sűríti az „adott” és az „elképzelt helyes” dinamikus kapcsolatát: la jelenben is vaniniak „terep-f öiverő-k”, akik a „holnap felié... jelzik iaz irányit”: azok, iákik a régi, érvényüket-vesztett tör- vényekéit merik elvetni, és tiszta életükkel, -ösztönösen taz iiglaz lUltiait keresve törnek iá jövő felé... A negyedik — lezáró — rész, amely -csillaigigial él ás van választva a törzs-szövegtől •—• már személyesen Tersámszky Jenőhöz szál, lakinek köszöntésére íródicitt a vers, s akiit iá költő „teljes em!ber”-nék érez, az alkotó- törvényhozók fajtájából valóinak. Olyannak, laikii puszta létével, tevékenységével folyton szépíti-javítja iá „részleteiket”: kéretlenül is, szinte öntudatlanra! is azon munkálkodik, hogy a „részekre szakadt” egyedák és a „részekre bomlott” társadalom korában miegtartsa-imegőniizze iá jövő — „a szabadság birodlalrria” — számára az „emberi lényeg” belső egységét. A személyiség kibontakozása során így vezet az út a ,,szükségszerűség 'biiroda!imá”-lból iá „szabadság biroidaJÍmá”Hba, ami végül is „magárnak laz emberi -tevékenységinek iá terméke” lesz (Marx). Ez már nem álom, utópia: a hozzá vezető út „közvetlenül a gazdasági fejlődési folyamatban” adva van: „amennyiben iaiz egyrészt növeli az emberi alternatív döntések számát, bordarejét étlb., másrészt a tevékenységük által eléjük állított feladatok fokozása révén az emberek képességeit ugyancsak magasabb szintre emeli.”7

Az egyes részek belső tagolását egy-egy képi egység biztosítja. Ezeknek az ál-egységeknek az ólán a „törvény”, „jog” stlb. többször ás ismétlődő szavak á’ijruak — mintegy biztosítva a képek szerves egymásba épülését, s erősítve a vers belső gondolati vázát.

*

A vers egy rendkívül hatásos, a. szemléletet és a gondolkodást egyaránt mozgásba hozó képpel -indul: a ma törvénye (mondhatnánk így is: az -emberi és társadalmi kapcsolódásokat szabályozó törvények, sacikásdk, viselkedésmódok: sztereotip rendszere) nem jó,—hiszen csak „úgy volna jó”, úgy lehetne érvényes, ha mi, embereik, 'hilíióiszám egyformák lennénk, mint a vályú-veitett-e vályogtéglák. A kép anyaga egyben a sár nehézkedésiéire, a földhözragadtság fantáziátlanságára -is utal: csak a nehézkes és foidlbetapado, a mozgásira és szárnyalásra képtelen ©gyedek számára megfelelő a ma „törvénye”, szokás- és magatartásbeli normarendszere, hiszen ez a törvény semmiféle szabadságot, semmi egyéni mozgáskeretet nem -engedélyez az egyedinek. Szerencsére azonban az emberi nem ..ahány szív, annyi akarat”: ©gyed, önálló gondolat- és érzeliemivilággial rendelkező lény. Épp -ezért nem köthető gúzsba olyan törvénnyel, amely „senkire” sincs szabva, s nem ismerni ©1 az egyedek különbözőségének jogát. „Állatvol- tunkből” fölemelkedtünk, anyagi mivoltunk meghatározóit-tságáiból kiléptünk: a társadalomban élő, mozgó és tevékenykedő -ember mindrnaganinyi tudatos, saját célokkal és legyéni adottságokkal rendelkező egyed. És ennek így is kall tonnáié. Nem -az egyedeket kell a merev és változtathatatlan konvencióik sémáiba gyömöszölni, hanem a „törvénynek” kell változnia: jobban, rugalmasabban kell teret engednie a különbségeknek is. Akár a tudós, iákár a bíró szemével nézzük -ezt ia kérdést (az előbbi vizsgál-kutat-felfedez, -az utóbbi a vitás kérdésekben dönt): ninqs randjián, hogy a „törvény” csák azt rögzítse, ami van: csak az ladcitt állapotokat. A költő „pontos” képeit igyekszik -alkotni a „törvény” és az „egyed” viszonyáról, -a tudós tárgyilagosságával és a bíró pártatlanságával mérlegel (miin-dkét oldal „igazát” vizsgálja, mielőtt ítéletet -hoznia), s úgy igyefc336