Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 4. szám - TANULMÁNY - G. Komoróczi Emőke:A "törvényhozó" ódája

szik megfogalmazni „új dalunkat”: a jövő dalát, amely szerint lehetőség nyílik majd arra, hogy harmóniába kerüljön az ©gyed és a társadalom. Ez az „új dal” ismerős szó már a imiagyar irodalomban: Ady is „új időknek új dalaival” ttörte át a társadalmi gonidallk>adás (megmerevedett sémarendszenét. Nyilván az illyési megfogalmazásban is —- akár szándékos, lalkár véletlen, a visszacsatolás — a ma konvencionális gondoülkodásii m'echainizmusánák meghaladásáról, rugalmasabbá tételéről van szó. Az első részt lezáró sor itehát egyben előre jelez: ha nem jó a ma törvénye —• újait kell teremteni; lényegében „ez a imi új diaiunk”: az új törvény imegandklqse — megfogalmazása, 'mibenlétének körvonalazása.

Az új törvény rugalmas belső rendszerét szemléletes, s ma már mindenki számára .egyértelműéin felfoghátó, elképzelhető képiben vetíti elérik a költő: ahogy .a testiekben az .elemi részecskéik keringenek — mozgásuk bizonyos .pályán meghatározott, mégis viszonylag szabad, önálló és egymástól független —, úgy kell a társadalomiban is a törvénynek megkötnie és egyben szabaddá tennie az embert, hogy „helytálljunk, mégis szabadon szaladjunk”. Ahogy iá fizika törvényei irányítják és .meghatározzák a testiek belső szerkezetéiben végbemenő mozgásokat, úgy kall .a társadalmi törvénynek is az ember egyedi létét irányítania : az egyed csupán (társadalmilag ímeghatározoitt imozgáspályákon (mozoghat, szabadsága tehát nem lehet individuálisan öncélú. De pályáját, mozgásterét maga választhatja, szabhatja meg. Legyen egyéniség (s itt a vályú-vetett© vályog képét ismétli .meg a költő, .a földhöz-tapadtság lehúzó primitívségét még a „sár” képzetével i|S fokozva: „ne vályog-vályú sarává meredjünk”): azaz ne tapadjon meg a kényszerűségekben, hanem igenis törjön a szabadság (birodalma felé. Azonban szabadsága nem jelenthet korlátlanságoít: (mihelyst egy másik szabadság igényeivel ütközik, azonnal mérilegeiltnie kall saját részlet-igazát”, sőt, tudnia kell alárendelni azt a „közös” igazságnak. Erre csak az autonóm személyiség képes —• tehát ahhoz, hogy az „új törvény” ímegszüietbessák, magának az embernek is meg kell változnia. Túl kell lépnie individuális-partilkulárús mivolitán, hogy megszüntethesse (az .egyéniség és közösség (torz tés csak (az osztálytársadal- mak fejlődése soréin kialakult) antinómiáját és ismét természetes módon találkozzék az egyéni érdek a közérdekkel. A szabad ember sokkal inkább képes a tudatosan vállalt beHyitállásra. József Attila „Mi az ember?” c. cikkében8 pontosain megfogalmazza az embernek és a (társadalomnak azt a kölcsönös viszonyát, amit Illyés ebbe a tömör képbe sűrít.

„Mégis emberek mainadjunik, ne vályog-vályú sarává meredjünk; atomok, atom magvakként kerengjünk; heilytálljunlk, mégis szabadon szaladjunk.”

Illyés is, József Attila is (mint majd az alábbi idézet bizonyítja) .tulajdoniképpen arról a „vályog-vályú sarává” torzult emberről (beszélnek, aki társadalmi körülményei folytán, laz elnyomottiság állapotában mám tudott (az öntudatnak arra a szintjére .emelkedni, hogy kialakíthassa a saját maga társadalmát, hanem a társadalmi viszonyok összességének kiszolgáltatva pusztán sorsa passzív viselőjévé vált (a társadalom „gépezetéinek” egyszerű „alkatrésze” lett). Ez lényegében az osztálytársadialmak fejlődésével szükségszerűen velejáró elidegenedési folyamat, laminék következményeit még a mi .társadalmunk sem tudta egészen feloldani. Hogy .alakult ki ez az elgápiesedett ember? ,,.. .ia tudat (a kényszerítő körülmények folytán)... kivet magából, elfojt olyan gondolatokat, amelyeket éppen (a valóságos természetes lét sugalmaz, s .ezzel .az elfojtással annyira meg337