Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 4. szám - TANULMÁNY - G. Komoróczi Emőke:A "törvényhozó" ódája
tanulmány G. KOMORÓCZY EMŐKE A „törvényhozó“ ódája Illyés Gyula: Óda a törvényhozóhoz Az Óda a törvényhozóhoz című ven?, a természettudományos és humán világkép egységének, a dialektikus társadaloimszernléleitnék, a kort egyetemességé- ban •—• ugyanakkor a részletek ép jelenségek ,harmonikus elrendeződésében — boncoló emibeni gandoilkodásmódnák ddkumentum-értékű költői megfogalmazása. Illyés költeménye a pszichológiai és 'szociológiai, lindivliduállis és szociális információik egész rendszerét sűríti magáiba, minden képe, sőt minden sora lényegi közlendőket tartogat: mindent elmond, amit korunkról, a kor emberéről — s a jövő lemibeirii 'és társadalmi modelljéről tudnunk kell. Versfal- építiésável, képalkotási módszerével is szinte tudatosan arra törekszik, hogy áttörje a közgondolkodás konvencionális sámarendszerét, és új. mozgékonyabb, dialektikus valóságlátás igényét ültesse el az olviasóban. Ezért azt hiszem, nem túlzók, aimiikor az „Óda a törvényhozóhoz”-! korunk egyik legfontosabb és legpontosabb versének tekintem. Az intellektuális életközelítés és költői szándék megvalósítására a szabad- vers ia legalkalmasabb mind szerkezeti tagolása, mind moindiatépítkezáse, mind ritmikus elemeinek jellege folytán (ugyanis a jamfaikus tej(té(S9n át-óitíütoek különböző ritmikus alakzatok, ami maga is iá polifon látásmód sugárzó mozgékonyságéit erősíti). Illyés így nyilatkozik a szabadversről a Hornyik Miklósnak adott interjúban: . .A szabadvarpet óriási erőnek tartom, nagy föílszabadulásnak, nagy mértékben elősegíti a vers gondolati elemeinek kifejezését. .. Nagyjából föl lehet ismerni iazt is, hegy ki az, aki szükségből, és ki az, aki bőségből cseréli a formákat. Szeretem az olyan költőt, aki mindeinit tud.. ,”1 Illyés valóban ilyen költő. Versének rendkívül szigorú váza, „belső izoim- záta” van. Olvasójától logikai fegyelmet, intellektuális odafigyelést követel; sőt, az olvasó természgbtudoimányos világképét és szociológiai kulturáltságát is feltételezi. Megkísérli a mindennapi gondolkodás számára felfoghatóvá tenni, érzékelhetővé rajzolni annak az egyéniségnek a lényegi-pszichikai sajátságait, társadalmi értékét, aki a dolgokat mérlegelve, szüntelen keresi a jelenségek hátterében rejtőző lényegi törvényszerűségeket, s áki életével is vállalja az egyértelmű — a „törvényszerű” — úton való haladás minden kockázatát. Ezek az embereik a névtelen „holiniapoeofc”, a mindenkori „ma” kivetettjei: az árnyalatot, a ma még „kivételt” holnapra mégis szabállyá emelők, akik a jelenben „elválasztva percanlkénit a rosszat a jótól, valamit folyvást rendbe333
