Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 4. szám - TANULMÁNY - G. Komoróczi Emőke:A "törvényhozó" ódája
hoznak.” A „jó” útján haladva megkönnyítik a többiek tájékozódását a világban, s lótüiklkel-vórüikkel munkálják ki azt .az emberképet, amelyet majd — mint hisszük — ia jövő érvényre emel. Illyés maga is ez emberkép munkálását tekinti emberi-költői feladatának: „ ... lazt formálom én ki, azt az embert, aíki agyag miág bennetek is, kire vágytok, amikor sürgetve mondjátok: köilítő, előzd imog kontódat...” (Küszködöm)2 Az önálló gondolkodású, ítélni és döntetni képes, az élet ellentmondásait pontosan felmérő s köztük tudatosan tájékozódni .akaró személyiséget emeli a kor eszmény-szintjére; azt az embertípust, amely lehetőségként szunnyad iá ma emberében. Tömegméretű kibontakozásához egészséges, szabad, a sokféleségnek teret biztosító társadalmi légkörre van szükség, melyben senki nem tekinti „bűnnek”, ha <a másiknak különvéleménye van a dolgokról, és minden egyed tiszteletben tartja a másaik személyiségét. „Az egyén, ha jól és szabadnak érzi magát elsődleges csoportjaiban, rendszerint társadalmi környezetére is átviszi ezeket laz érzelmeit. Ahol ellenben laz .emberi viszonyokban valami nincs rendjén, ott az emberek gyakran óvatosan és bizalmatlanul tekintenek a társadalomra” — írja a jelenkori szovjet társadalompszichológia egyik legjelentősebb művelője, I. Sz. Kon.3 Az egyén ,önmegvalósításának”, belső erői harmonikus kibontakoztatásának, az „öntörvényű” és társadalmilag hasznos éleit megvalósításának nélkülözhetetlen feltétele la szabad, demokratikus társadalmi légkör, melynek Struktúrájába könnyed természetességgel „illenek bele” iá „holnapo- sok”, a „tömvényhozó”-ialkiatúák. ia imában a jövő csíráit keresők. S majd fokozatosan ők lesznek a többséig: a tudatos, lalkioltó életét élők, .az emberség útjain haliadók, a hétköznapokkal egy magasabb eszmei távlatiból birkózók: hisz a nyugodt, és a „fciótkozás” veszélyével nem fenyegető társadalmi lógköribnen sokan merik vállalni az ilyen élet terheit, nehézségeit, szépségeit. „A kommunista társadalom számára az alkotó egyéniségek fejlődése nem puszta célkitűzés, hanem a fennmaradás és az előrehaladás nélkülözhetetlen feltétele is. Az 'egyéniségtől mint la „norma” valamiféle megsértésétől való fi- liszteri félelmet felváltja az egyéni sajátságok mélységes tisztelete ... A konformista pszichológiája mögött iá fellelősséget másvalakire hárító közömbös individualista bújik mag, akii mindig „a kollektívára hallgat”, die csak azért, mert így kényelmesebb, nem kell harcolni, gondolkodni... Ez a békesség azonban egyfajta árulás, mind a kollektívával, mind önmagunkkal szemben. .. .Az egyén társadalmi kötelessége .. abban áll, hogy maximális odaadásra törekedjék. .. A .társadalom szolgálata és a személyiségnek a szó valódi értelmében vett önmegvalósítása egy és ugyanaz. ... A kollektíva ereje tagjainak egyéni gazdagságában rejlik.”'5 Gondolkodásbeli korszakváltást jelez I. Sz. Kon könyve: tudományos gondolkodásunk a szociális személyiség — ia jövő embertípusa — jellemzőit keresd; e szsimélyiiségmodell típussá-válásának lehetőségeit kutatja. A szociális ember leglányegibb vonása: a személyiségébe integrált társadalmiság — azaz önmaga tehetségénél;?, lehetőségeinek kiteljesítése, .hogy miinél többet adhasson át a társadalomnak, minél fontosabb társadalmi értékeket hozhasson létre. D.e e társadalmi értéket soha nem szabad pusztáin a statikum oldaláról vizsgálni (gyara334
