Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 4. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Végh Péter: Játék és pedagógia
Játék és pedagógia A jó játékok — ahogy ezt Makarenko is vallotta — valóban megteremtik az oly fontos közösségi hangulatot, légkört, az úgynevezett „dur-hangnemet”. Nem közömbös, hogy kialakuló, vagy már organikusan élő, fejlett közösséget vizsgálunk meg abból a szempontból, hogy életükben milyen pedagógiai célt szolgálnak, milyen hatást érnek el az alkalmazott játékok. Ezúttal a játéknak a kezdődő, bontakozó kiscsoport (ifjúsági klub) kollektívájában tapasztalt pedagógiai szerepéről lesz szó. Véleményem szerint a játék egyáltalán nem „csak játék”! (Pejorativen hézagpótló, spontán eszköznek tekintik.) Pedagógiai, pszichológiai módszerként való alkalmazásához kiváló terepül kínálkoznak ifjú- és felnőttkorban is: — a szórakoztató profilú klubok (klubfoglalkozások), ill. — az aktív szórakozást szolgáló kötetlenebb, könnyebb művelődési alkalmak. Míg a gyermekkor alapvető tevékenységi formája a játék, az nem hal el a későbbi életszakaszokban sem. Igaz, hogy fokozatosan a munkába, tehát új — alapvető — tevékenységi formába nő át, de mint lelki szükséglet, jelen van minden életkorban. A felnőttnél a köznapi tevékenységtől (a megszokott produktív munkától) való eltérési lehetőség tevékenységkomplexusa lesz. A leglényegesebb különbség a gyermek és a felnőtt játéka között az, hogy: — a gyermekkorban maga a tevékenység a döntő a játszásban, játékban, — a későbbi életkorokban a játszás, a játék iránya, célja, tehát végsősoron az eredmény a meghatározó. Ezt fontos tudatosítani (felhasználni, kamatoztatni) a klubvezetőnek (játékvezetőnek), hiszen népművelői munkájában emberi cselekvéseket, közösségi tevékenységeket irányít. S mivel a személyiség tevékenysége során alakul, fejlődik, tevékenységét kell helyes pedagógiai és pszichológiai megalapozottsággal vezetni. A fiatal, a felnőtt produkcióvágyát, önérvényesítési, sőt énes ambícióit jó klubközösségben tudja kibontakoztatni, kielégíteni. Nem utolsó sorban játék közben. (Amelynek másik fő motívuma az öröm, a szórakozás.) Tehát a játékot mint tevékenységi formát és mint pedagógiai eszközt kell tekintenie és felhasználnia a klubvezetőnek — kialakuló közösségben is! A szombathelyi KISZÖV pinceklub •— melyet két évig vezettem — itt közölt megfigyelésem kezdetén még csak kiépülő „csíra” állapotban volt. Az ismerkedés néhány hetes időszakát követően a következőket jegyeztem fel: — Mivel a klubtagok váltott műszakban dolgoznak, s egy részük bejáró, szinte mindig mások-mások jönnek. — Iskolai végzettségük, műveltségi szintjük megközelítőleg azonos, viszont érdeklődési körük, aktivitásuk, társaságban való magatartásuk heterogén. 330
