Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 4. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Ács Horváth József: Rostán a zápor
ÁCS HORVÁTH JÓZSEF Rostán a zápor Metszetek í. Péntek délután. Fölbúgott a sziréna, berregett a csengő, vagy csak egyszerűen belebődült valaki a levegőbe, hogy „fájront elvtikéim”, és megállt a levegőben a daru gémje, a ceruza, a toll. Pucolnak haza az emberek. Emberek tapossák egymást a busz- és a villamosmegállókban, a járműveken és a járdákon. Megváltozott a város lüktetése. Infarktus. Együttélés-infarktus. Ha nem vigyázunk, ez fog fölmorzsolni bennünket. Kikezdjük egymást, mint tárgyainkat a múló idő. Kiüt rajtunk a saját nyavalyánk, mint a rosszul szigetelt falon a salétrom, az építők rézverítéke. Az ígéret földje ez a város. Fényesedő világunk büszkesége. De benne az ember: ugyanúgy büszkeségünk-e, mint a földből kinövő új paloták? — Az édesanyjával szórakozzon ne velem — hördül fel egy meghatározhatatlan korú matróna, akihez hozzászorított a tömeg egy fiatalembert. A fiú zavarban van, nem tud mit válaszolni. A következő megállónál átverekszi magát a tömegen és leszáll. A koros hölgy nem zavartatja magát. Előadásba kezd a fiatalok szemérmetlenségéről és az erkölcstelen világról, de csak néhány mondatot mondhat el, mert megszólal egy kicsattanó képű, szuszogó útitárs. — Nyanya, maga a halálnak se kell, különben már elvitte volna. A szuszogó elintézte az ügyet. A túlkoros máminak nincs szava. Kíméletlenek vagyunk. Blaha Lujza tér. Kiürül a villamos. Föllélegezhetünk. De csak pillanatokig tart a tágasság; jönnek a hazaigyekvők előőrsei. Túlcsordulnak az emberek a villamoson. Bizonytalanul lógunk egy centivel a padló felett. Pucolunk haza, hogy a kiadós vacsora után (vagy közben) beengedjük magunkhoz a mások szemével látható világot. Elfogták és szabadonengedték + kinevezték és leváltották + megölték és föltámadott + tárgyaltak és megállapodtak + merénylet merénylők nélkül + éhség és túltermelési válság + pusztítás + vér + vér + vér + emberi jajok. Az embert meg lehet ölni — írja egyhelyütt Fábry Zoltán —, de az ember legyőzhetetlen; ezért hiszek benne, hogy egyszer eljön az idő, amikor csupa olyan hír szivárog a kékesszürke fényből, hogy az emberek az egész világon emberek tudtak maradni. 2. Szábadidő, szabadszombat. Együtt a család. Igazából most ismerkednek egymással. Gazdagodnak a gyerekek és a szülők is. Virágzik az értelem. Nincs fáradság, zsörtös morgás, idegeskedés, kapkodás. Olvasásra, ismeretszerzésre is 325
