Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 1. szám - Becht Rezső: Virágportrék (elbeszélés)

Az emberek között is vannak barkatermészetűek. Ezek éppoly türelmetle­nek, kíváncsiak és bizalmatlanok, mint az igazi barkák. Prémekbe burkolva, hó­cipővel a lábukon már az első napsütésnél kiülnek a piros padokra a parkok­ban, és vörös orral várják a kék tavaszt, melynek egyetlen pillanatát sem akar­ják elmulasztani. Persze, az ő tavaszuknak nem olyan tiszta és ártatlan a sze­me, mint a barkák tavaszáé. Ők maguk sem olyan kedvesek a szemnek, mint a valódi barkák, még akkor sem, ha néha — pillanatokra — hallgatnak. Kankalin, az égi kulcsvirág Micsoda jóhiszemű könnyelműség a mennyország kulcsait így szanaszét hever­ni hagyni a tavaszi domboldalakon! Hátha illetéktelen kezekbe kerülnek? Hi­szen így az első jött-mentnek csak le kell hajolnia és máris besurranhat a meg- dicsőültek közé. Szerencsére a rossz szándékúnk nem szoktak virágok után ha­jolgatni, még akkor isem, ha azokat égi kulcsvirágnak nevezik és sárga gyer­mektrombitájukkal minden arra járóra rátrombitálnak. A mennyországnak rengeteg kapujának és ajtajának kell lennie, mert mi értelme lenne másképpen ennek a se-szeri-se-száma kulcsnak, amely között nem akad két egyforma. És Szent Péter kulcscsomója is mennyei arányú lehet, ha­csak nincsen egy „generál-kulcsa”, amivel az összes dísz-, fő- és közönséges ka­pukat ki tudja nyitni. Micsoda szegényes kontárműhely a legkorszerűbb földi kulcsöntőde a ter­mészet kulcstermelése mellett! Ezek a leheletfinom fogacskák és vájaítok, csip­kék és dudorok! Ha egy aranykoszorús lakatosmester még életében megláthat­ná a hozzájuk tartozó mennyei kapuzárat, úgy elszégyellné magát, hogy soha többé nem nyúlna már zárhoz. Mert szeráfi finomságúnak kell lennie annak a zárnak, melyet ezekkel a kénsárga kulcsokkal ki lehet nyitni. Az eleven ember durva keze biztosan be­letörné őket a zárba, és a mennyei lakatos, minden jámborsága mellett sem tud­ná egy-egy szelíd szitok nélkül rendbe hozni azt, amit földi kezek elrontottak. Lesznek emberek, akik azt állítják, hogy ezek a kulcsvirágok nem is menny­országkulcsok, hanem inkább halk, költői intelmek azok számára, akik a profán élet örömei között megfeledkeznek a lélek és a szellem belső termeiről. Mindenképpen áll azonban, hogy a kankalin az a kulcs, amely minden év­ben felcsukja számunkra a tavasz mennyországát. Azok az emberek, akik már a földi életben is inkább a hátsó ajtókat kere­sik a főkapu helyett, tavasszal, az égi kulcsvirág láttán, talán elgondolkozva megvakarják a fülük tövét és lopva körülnéznek, nem akad-e a zöld dombolda­lon esetleg egy használható tolvaj kulcsvirág is... Napraforgók A virágok többsége a napimádók óriási közösségéhez tartozik. Ennek a sugárzó vallásnak főpapjai a napraforgók. Virágtestvéreik felett messze kimagasodva, földöntúli révületben állanak a kertekben és a földeken, teljesen felolvadva magasztos hivatásuk gyakorlásá­ban, és odaadással imádják létük sugárzó központját, a forró Napistent. Egyet­len pillanatot se mulasztanának el abból az időből, míg az Istenség végigvonul a mennybolton. Ha nem volnának a földhöz kötve, ó de boldogan zarándokol­nának lobogó, sárga búcsúj ár ózászlók alatt fel a Napig, hogy részeseivé legye­25

Next

/
Thumbnails
Contents