Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 1. szám - Becht Rezső: Virágportrék (elbeszélés)

BECHT REZSŐ Virágportrék Tavaszi krókusz Nem tudja, hogy csak az élet nyirkos hajnala jutott osztályrészéül. Nem tudja, hogy nemcsak hűvös márciusi napfény van, havas esőbe szürkülő, tűnő öröm cs huzatos április, hanem van bársonymeleg május is, meg illatos június, meg forró nyár. Nem tudja, hogy a fák nemcsak csupasz ágak szövevényei, hanem, zöldlombos, gyümölcstermő lények, hogy más bokor is van, nemcsak az arany­sárga Forsythia, hogy más virágtárs is él a földön, nemcsak a hóvirág, a primu­la, az ibolya... Mindezt nem tudja. Csak azt tudja, hogy március végén feladata van, ragyogósárga vagy lila vagy fehér kötelessége, s azt teljesíti hagymája minden tehetségével. Ha elmondta az előjátékban rövid kis szerepét, lelép a színpadról, vissza­vonul szűk pincelakásába és átalussza az összes többi felvonást. Nem kell sajnálni. Háromszavas szerepe: „Megjött a tavasz!” többet mond a téltől elgyötört embernek, mint az utána következő tömegjelenetek minden pompája. Lehet, hogy az emberiség is még csak krókuszformáját éli, és egy sok évez­redes március viharaiban és gyér napfényében a Tavasz eljövetelét hirdeti, amely után majd eljön az emberiség békességes Nyara, melyet mi emberkró- kuszok még elképzelni sem tudunk. Barkák Türelmetlenségük és kíváncsiságuk határtalan. Bizalmatlanságuk is. Nem bíznak a télben, mert hátha az öregúr hirtelen szenilissé válva, váratlanul átengedné az uralmat a tavasznak. . . Mi lenne, ha ilyenkor nem lennének riadó- készültségben és átaludnák az első langyos tavaszi szellőt?! — Nem, nem és nem! Egy tavasz nélkülünk?! Egy Virágvasárnapja éretlen, fejletlen barkákkal?! Nem és nem! Ha már az a kitüntetés ért, hogy mi képvi­selhetjük a bibliai pálmaágakat, akkor ennek a díszes hivatalinak terheit is vál­lalnunk kell... Akkor már inkább januárban kiülünk a bokrunkra, semhogy va­laki lelkiismeretlenséggel vádolhasson bennünket! Időnk van bőven, álomszu­székok sem vagyunk, viszont olyan prémesbekecset hordunk, hogy semmiféle fagy sem tud belénk mami... Így aztán a barkák már tél közepén kiülnek a bokor vesszőire. Könnyen megtehetik, mert nemcsak meleg bekecset kaptak a természettől, hanem ké­nyelmes, barnavörösre lakkozott zsöllyéfcet is. Ezeknek mély ölében üldögélnek ráérősen, felcsapják az egérszürke prémgallért, fülükre húzzák a csúcsos prém­süveget és így nézegetnek a téli világba, mindig ugrásra készen, a hidegtől hal­ványpirosra festett arcocskából. 24

Next

/
Thumbnails
Contents