Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 3. szám - SZEMLE - Paku Imre: Mesterházi Lajos: A Prométheusz-rejtély
_____________szemle Mesterházi Lajos: A Prométheusz-rejtély Az íróikat, művészeket szívesen szeretik osztályozni, rangsorolni, csoportosítani, szóval valamiilyian tetszőleges jegyzékbe foglalni. Mesterházi Lajost mostaná- ban ©gy új regényleltározás az „esszéregény” febrású fiákba gyömöszölte. Az író nem tud 'ellene csupán, csak új regénnyel védekezni és az olvasó megértő védelmiét kérni. Am ia szakmái fogás, sorozás erős és tartás. Hogy ez az alamuszi szándék, „filosZi” pontosság mennyire korlátozó, szemmértékbectslésű módszer meg önkényes kicsinyítés (minden jó szándéka mellett is), mindannak tarthatatlanságáról Miesiterházi Lajos másítani művével Imiinket fölényesen, meggyőzött. Ö ugyanis rühelli a híres-neves „filoszi” fiókolásit: kitör belőle, teret- időt kér magának, méghozzá iaz ősi, ó^görqg hirtrege aranylóan ködös-homályos világában. A Prométheusz-rejtély napfényre hozatala, oldozgatásia, megvilágítása sajátosan „filoszi” feladat, de antimiitografiiai fejtegetés, lantifiloszd nyomozás ©gy írónak. Lám, lám, mondhatná valaki, — sőt ©gy istenmezői Valáky bizonyítani is kész — népszerű íránlk, kedvelt fiúnk, megint csak esszéregény írásába bonyolódott bele, a javíthatatlan! — Vissza a fiókba! — dörren parancsa egy másik fiókoló ibölcsneik. — írónk azért se imagyen vissza, azért is mitológiai elennegányt ír és közben halad ia saját kitaposdtt útiján — előre, vidáman, játékosan. Mesterházi Lajos makacs művész, saját elvei szerint szeret mindenkor regényt írni, jó regényt, művészi regényt, könnyedén osztályozható művet, esz- mélltető, szellemes olvasmányt nyújtani ia nyilvánosságnak. Ne kisebbítsük őt, ne zsugorítsuk egy -tetszetős fiLókiölás érdekében.. Szabadon szeret írni, élni, a hat fiákfial kényelmetlen akadály, nem tud köztük kedvére nyújtózkodni. Márpedig Mesterházi kiváltképpen kedveli a táviatokat: a tér és az -idő határát szívesen átlépi. E két fogalom ide-oda tologatása, határainak sértése -csaknem minden művének újító, műfajváltaztató eszköze. Könnyedén játszik velük: földobja, elkapja ökleit. A Prométheusz-thitnege ürügyén ezúttal is csalóka játékot űz velünk: ia má,t visszaveti -a múltba, a múltat jelenként dobja ©lénk; a hitregáfc -téréit, -alakjait megmutatja közvetlen közelünkben., környezetünkben. Alakjai kiéitarcúak —• nem .Tanúsak! —, egyformán éles fényt ont rájuk a reges múlt és a imoistamii fényforrás. Aztán fölényeskedik velünk, kiábrándít csökönyös hiedelmeinkből, kajánkodva kacsint szeműinkbe. Am, a kandi -piisiliantás rendesen jelent valamit, csaknem mindenkor azt, hogy értjük mi -egymást, tudjuk miiről van szó; az a csodás, ódon rege rólunk,,nekünk szól. Az elhitető, bizalmas légkör teremtését írónknak többfajta, dkon-foibon- módon sikerült elérnie: titkokat leplez le, hagyományt csúfol, formát bont, tekintélyeket csökkent, emelvényükről .hősöket iránt le hozzánlk-mellénlk. Mostan egy ókori istent bújtat vissza ©mberbőrbe, istenített -amibe-r-ekert a máiból, iakár Pestről is, visz vissza a hiitregék szent ha-jdankorába. A tár és idő eme pajzán évődés közben kiegyenlítődik iás napnál világosabban kiderül: ,az Emlbe-r és az Isten egy, iazonos személyiség, és végeredményben egjdiormia a szerepe, sorsa 27ö
