Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 3. szám - MŰELEMZÉS - Pásztor Bertalan: Miért szép Krúdy Gyula "A hídon" című novellája?

Ezek ia túlhevített élen,tótok azért nem motobanitjiák szét személyiségét, mert megtanulta, hogy ,a művészért terén élje kii lehetőségeit. Pályatársai gyakorta aggályosain törődnék művészi személyiségük logikus építésével, mások menekvésül korunk eszmei zűrzavara elől a stílust keresgélik, hoigy aztán félistenként imádják, minit (biztos pontot, öncélú célt. Szaiay nem avantgardista és nem konzervatív. Semmiféle osztályozásról, stílusról sem alkar tudni. Az elvek művésze ő, azoké a (képi vízióvá álákulló érzelmek vagy ieszmék szószólója, amelyek gazdag értelmi életében úgy viharoznák egymást kergetve, 'mint a háborgó tenger hullámai. Nem az egyediből (kihámozható általános megtalálása foglalkoztatja, hanem iá jó és a rossz ideák küzdőimé, ,ezekhez keresi a kifejezési alkalmat. A képzőművészet mint mesterség, csak addig a határig éirdielkli. iámig iá kifejezést, a gondolat realizációját szolgálja. Szépség, lanyagszeírűség, antisztikum, minderre ügyet sem vet, s bár művei a mesterségbeli bravúrok tanulságos fogásait kínálják, ez mintegy melléktermékként, sallangként társul műveihez. A valóság fikciójába vissaaivetített ideák: testetlen képek, idaogrammdk — italán így lehetne jellemezni munkáit. Vagyis nem az érzákletesség megvalósítása, hanem a gondolati pontosság foglálkoztatjia: ezért egyetlen igazi kifejezési leszköze van, a tollriajz. A rajz testetlensége, áttetszősége, szélainék elmosódoittsága, bizonytalansága, vaigy hiánya eleve kizárjia ia képzőművészetben szolkásos kompozíció megvalósításának lehetőségét. Minden rajza lezáratlan, vagyis magában hordja a végtelenség, ,illetve a másik rajzhoz való kapcsolódás .lehetőségét. Rajzai tetszőleges sorrendbe állíthatók: mindig létrejön a kapcsolat közöttük. Ez a kapcsolat nem csupán alkotójuk szuggesztív, minden formán átütő egyéniségéből, személyiségének a dialektikájából fakiad, hanem a világ megélésének és látásának egységéből. Mint hajdan a gótika mesterei, ő is a világ teljes tükrét nyújtja, s ebben la léiéként valló küzdelem, a pszicboimiaehia ia legfontosabb irányzat. Meg akarja magyarázni a világot, s ezért érthető és összehasonlítható formákkal alakít, a szegényeik (bibliáját, a Biblia pauparumot írja és éli, hol szenvedve, hol gyönyörködve.

Tévedés .lenne iazlt hinni, hogy a fent mondottak következménye valamiféle szimbolizmus. Szaliay valóiban gyakran basznál szimbólumokat, vannak visszatérő jelképei, de az ő módiszere sakkal inkább a hasonlítás, mint a jelképformálás. Ez természetes következménye az élményhez való hűségének. Rendkívüli szituációik Ikáiailakíitását tartja feladatának, vagyis olyan képbeli látványt, amely a nézőt szuggerálva, mintegy átömleszti belé a művész élményét. Szimbolikus figuráikat és mitológiai diákokat lis iáikkor rajzol, ha ezek élménnyé váltak benne, s alkalmasnak látszanak ama, hogy többet fejezzenek ki minit a köznapi világban szerzett benyomások. Igazi lételeme azonban ia valóság, ebiben ismeri ki legjobban magát. Szüntelenül mérkőzik a (valósággal, hogy kicsikarja lényegét, méginkáibb hogy eszmei természetű színvallásra bírja. így jár el a mitológiai vagy legendás alakokkal is, .úgy vizsgáltiatjia őket, hogy visszavetíti őket a valóságba, ahonnan vették őket, s ebben a szituációiban dönt értékükről, használhat ósiáguikr ól.

Szaiay iá művészet minden ágában otthonos, de a rajzban tudja legjobban kifejezni magát. Ábrázolásmódja, vonalvezetésének jellege iá valóság-absztrakció, dialektikája annyira magával magad, hogy nehéz kitárni hatása alól. A mai magyar művészeit sok mestere, elsősorban grafikusok hosszaibb-mövidebb idáig alkotásai bűvöletében éltek. Ezt a hatást töibib okkal ás magyarázták: az egyik vélemény szerint Szaiay robbanékony művészete, ralitásárzéke magyar sajátosság, tehát a nemzeti művészeit megújítójákőnt tisztelték és értékelték a fiatalok.

268