Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 3. szám - TANULMÁNY - Laczkó András: Takáts Gyula pályakezdése
Ez mam csupán játék iá szarvaikkal. Korttársiaá, neímzedéktársai közül Radnóti Miklós is alkalmazta a ikiiasszikus formáikat, ment azzal tudta legjobban kifejezni elégedetlenségét jelenével szeimiben. így, .ebből a nézőpontból iaz amitiilk íkulitúna példáivá, követendő példává válik. Tiakáts így érzékeltette, boigy a világban van szépség, eszitétiiikiai tökéletesség, hanmónia. A Kutast la Kelet Népe recenzense a „Dunántúl tenmészat világával” való kacérkodásnak nevezte.3 Tény, hogy a tenmészat kezdettől .témája volt a költőnek; figyelte változásait, alakulását, mert mindig mutatott számára érdekeset, újait. Vanslktápai mögött laizért érezhető a természet körforgása. A tavaszi opálos szirmokon nektárt gyűjtögető méhek után iátjuik az őszt, zöldből .pirosba hajló színeivel. A gyermekkori indíttatáson túl ebben céltudatos program vezérelte. Babits Mihállyal folytatott beszélgetésekor így fogalmazta ezt ímeg: „Egy biztos, hogy az embereik böLcsdbbeik lennének, ha a természetihez tanulná járnának és nemesik víkendezni”. A természet itt a szépséget, harmóniát mutatja, amit az embarekmeik meg kell ismerni! Ezekből következően állapította meg májsioidik verseslkönyváről .a kritika — Kakuk a dombon (1937) —, hogy Takáts „alkatánál, mentalitásánál fogva tud közvetlen nexust teremteni a természettel”.4 Az igazság persze az, hogy a költő benne ólt a természetben, nem kívüliről, hanem legrejtettehb rétegeiben is belülről figyelte rezdüléseit. Az évszakokat meg szinte várta; mi újat hozmaik? Tavasz, nyár, ősz, tél mindig új örömet adott a flóra és fauna, a föld és víz átalakításával. A tavaszi változás, a .mindent átfogó mozgás érzékelhető Somogyi tavasz című versében. A költő tudja, hogy a tavasz első jelentkezésének nyomai a földben, a f.el|szín alatt jielemtkeznefc, s éppen ezért követi a szántásba került mag, a felszínre törő giliszta útját. Megnyílt a szántások porhanyó agyagja, s kerek kis útjait giliszták csapatja nyálazva készíti jól csúszó simára, s testüktől csiklandik a gyökerek szára, amint érdes bőrük kékszínű gyűrűje rezegve vonaglik a gyökér-sűrűbe. A kép szinte meghökkentően reális. Ezt a példát olvasva aligha tartható teljes érvényűnek iaz a megállapítás, hogy Takáts veirgiliiusi ibubolikus szemlélettel közeledett a természethez ás írlt róla.5 Amit itt leint, az pontos, megfigyelt és rögzített képe a valóságnak. Mást nem .tett, ástak néhány jelzővel „színesítette”, érzékletesebbé tette a felszín laiatt mozgó .életeit. Az innen induló élet útját követve a vers további részében a földközelben miarad a költői szemhatár. Itt már nemcsak a korábbi versekből ismert szelíd hullámzás látszik, hanem meredekabb, hirtelen lezáruló, megszakadó tájegységek képei. Festői a megoldás, a dombok rajzához alkalmazkodó légmozgás leírása üdítő színit visz iá földfelszín egyhangúságába. S ahogy a sárga megtöri a fekete-biama egyszínŰEláget, úgy tűnik .elénk hirtelen az egysíkúságot megtörő horhók vonala. A tavasz, a szellő mintha mindent elindított volna. A horiiólk széle „beomlik”, az lakác gyökere „futna”, az laigyag „megindult”. Jellemző igék. A „beomlik” jól óraékefliteltli la tavaszi újraéledés dinamizmusát, hogy a tavaszi természet nagy változtatásokra képes. A földiközeíiiség után iá fák magasságáig emelkedik a szamhatár. A feljebb 259
