Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 3. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Farkas Imre: Egy kalauz menetjegye
FARKAS IMRE Amolyan szélnek dőlve formán, behúzott vállakkal és hajlottan áll Komlós Ilona az indulásra készülő személyvonat mellett. Permetező eső... középerős széllökések. .. nemszeretem idő. ... A sapkája alól kiszabadult gesztenyebarna hajcsomót reménytelen mozdulattal tereli félre az arcáról. Egyik szeme a vonatlépcsőre kapaszkodó utasokon, a másik az indító tiszten. Tébláboló, nehézkes lábmozgás, idősürgető játék a lyukasztóval: a test elfáradt már, de a szellem még vállalkozó. Áll a kijárati jelző, a forgalmista zöld csillagot emel a magasba. Sípszó harsan. Komlós Ilonka egy ideig a lépcsőről figyel előre, hátra, majd becsapódik mögötte a nehéz fémajtó. A Szombathelyen 22 óra 59 perckor kezdődő, s a két óra elmúltával Sopronban végződő mai utolsó útra talán még megőrzött any- nyi érdeklődést önmaga iránt ez a törékeny kis asszony, hogy az életéről beszéljen?! — Hogy telt a napja, kalauz néni? Megnéz, és mert nem először kezeli már a jegyemet, megígéri, hogy Bük után visszatér. Salköveskút—Vassurány, Acsád, végül a téliesített gyógyfürdőjéről nevezetes Bük azok a helyek, ahol nekivág a hódarás szélnek, aludni tér a szombathelyi gyárak második műszakja. Vonat és jegyvizsgáló kissé szabadabban lélegezhet ezután, hiszen az utasok háromnegyede leszállt. Büktől Sopronig már alig változik a terhelés, hacsak Tormásligeten ma is el nem özönli a kocsit egy feltűnően szabadszájú, testre nagyon szép, tudatra szánalmas maszatos galeri. Szombatonként szokták megszállni ezt a kései vonatot, hogy közönséges és durva megnyilvánulásaiknak majd csak Lövő, Sopronkövesd, Nagycenk, és végül Kópháza apasztó közreműködése vessen véget. Összetört tükör, letépett függöny, szemét és sűrű felháborodás jelzik a rossz irányba ható ösztönök útját, az anyagi, a személyi és a személyiségi értékek pökhendi semmibevételét. Ha ezen a szombaton is feltűnnek a vasutat keresztező újkéri kövesúf deltájában, Komlósnénak a csendes elbeszélés helyett Sziszifusz reménytelen szerepe jut.... Bük előtt, a góri erdő hűvös és nyugodt alagútjában haladva megtudom az egyik leszálláshoz készülődő vasutastól, hogy a banda időközben megszűnt. Feloszlatta az a jótékony erő, amely olyankor lép nálunk működésbe, amikor a gondolkodtatás már hasztalan, s csak a számonkérés pedagógiája bizonyul eredményesnek. — Reggel majdnem elkéstem — ül le velem szemben Ilonka, amint a Sárvárra igyekvő sínpár elhajlik tőlünk. — Csörgött az az átkozott vekker, de ráhúztam a fejemre a takarót. Aztán mégis felkászálódtam, mert a fegyelmit nem kívánom, a pénzre meg szükségem van. Persze hideg vízben mosakodtam, mert lusta voltam a fazekat a gázra feltenni. Pulóver, ingblúz — nem szeretem, mert bő a nyaka, de a vasút nem 248 Egy kalauz menetjegye
