Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 3. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Ferenczi József: Ők tizenegyen meg a tűz
illeti, egy új asszony megköszönhetné, barátaim. — Ernő szája be nem áll, nagyokat fal. Húzzák is, dicsérik is. — Csak aztán ki ne essen majd a szekrény a kezedből. — Aztán kegyelemdöfésnek: — Holnap éjszaka meg nyugton maradj — mondja Kálóczi —, kíméld magad az öntésre, még rám borítod a vasat. Ott a nagyasztalnál, Kálóczi Tóniből bújt ki először valamiféle drukk. Később tudtam meg, hogy benne él ez az emberekben is, egész héten az öntésre készülnek, még ha nem is szólnak róla. NEM OTT FÁJ, AHOL ÉG Beállók az öreg Gyurmánszki mellé párba. 0 formázza a nagyszekrények alját, én pedig a felső részeket. Egyszer megmutatja, hogy kell, a hideg kilel, hogy mindent megjegyezzek. Hová teszem a beöntő nyíláshoz a dugót, merre vágjam ki? Döngölöm a földet, ahogy bírom, a sarkoknál sehogy se akar fordulni a kezemben a döngölő. Az öreg rám se néz, úgyis érzem, hogy minden mozdulatomat figyeli. Kilép az udvarra a kokszkosarakhoz, egy negyedóra, mire visszajön, addigra bedöngölöm az ő szekrényét is. Piszok egy munka, vigyázni kell, nehogy elmozduljon a súly fogantyúja, a lelked kiszakad, mire bedöngölöd a földet. Együtt visszük a helyére a szekrényt. — Aztán jó lesz? — kérdi. — Ha puhára hagyta, kifolyik a vas, a francba megy az egész. — A fia feltűnik mögöttem. Én néztem! — szól oda. — Megcsinálta, ahogy kell, nem lesz az puha. — Hát így állunk, a kölyök már mellém állt, csak aztán tényleg ki ne folyjon majd a vas a szekrényből. — O — Megint csak a csütörtökről. Még két nappal előtte vagyunk, ágyazzuk a kis formaszekrényeket. Olyan minden, mint valami nomád szertartás. Nincs elég szekrény, az egy és fél kilós súlyok földtömését kivesszük a formából, ezek egymást tartják a sorban. Ügy kell hát passzítani őket. hogy legyen is tartásuk. Az emberek ezekre lépnek majd öntéskor. Most mintha benéznék a lábak helyét. Ide lépek, így döntöm a fánert. A biztos állás nagyon fontos. Kevésbé éri baj az embert. Kis Jóska a kupoló alól átkiabált a formázótérre. — Az istenedet, te kisebbik Gyurmánszki, ha nem jössz segíteni, ez a medve itt marad tavaszig, aztán nem lesz öntés holnapután. — A kölyök visszakiabált valamit, az öreg zsörtölődve odament hozzá. — Te állandóan ezt a tüzet piszkálod, hogy legyen honnan rágyújtanod! — Szemtelenkedett a gyerek. Közben a pléhkályha alól kézzel szedegette ki a hamut. Darabonként kiválogatta, amelyik koksz nem égett ki teljesen, visszatette a többi közé. Amikor a gyerek a hamut túrta, sohasem szóltak rá, hogy hagyja abba, ide vagy oda menjen segíteni. Ezt a műveletet Kis Jóska is türelemmel végigvárta, aztán mentek szétcsákányozni a medvét. — O — Magam is mentem volna, de hívtak. Kálóczi Anti vezetett ki az udvarra. — Ötven mázsa vas, ez a holnapi adag. Húsz mázsa nyersvas, a többi ócskavas. A maga része ez a húsz mázsa buga. Itt a kalapács. Hanyatt fekteti a bugát, 244
