Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 3. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Markovits Ilona: Munkások és lakások
módjánaik a leírtok csak az egyik formáját, tehetőségét jelzik. Maximalizmus nélkül állíthatjuk, hogy a vállalathoz hű, megbecsült munkásnak öt-tíz év után a vezetőség elengedheti a vállalati kölcsön egy részét, huzamosabb idő után akár az egészet is. Ilyen törekvés tapasztalható a Lakástexilnél. Ugyanitt egy dolgozó magasabb vállalati kölcsönt kért, mert drágább lakást vásárolt, s megkapta. A lakásgondok átmeneti megoldásának igen jó formája Szombathelyen a fiatal diplomások albérleti intézménye, a MOP (mérnök-orvos-pedagógus)-ház, s az ifjú házasok otthona. Ez utóbbiban — amelyből a második is elkészül az év közepére — főleg munkásfiatalok kapnak helyet. Száztizenegy ifjú házaspár költözhet be, s kezdheti meg, előtakarékoskodás révén, otthona megalapozását. Az ifjú házasok otthonában ugyanis a tanács csak annyi lakbért állapít meg, amennyi egy lakás négyzetméterenkénti hatósági bére: azaz 190 forintot a berendezési tárgyak használati díjával együtt. A fiatalok azonban havonta mégis 600 forintot fizetnek. A különbözeiét, 410 forintot a tanács takarékban helyezi el a nevükre. Amikor az otthont elhagyják — 3—5 év múlva — az összerakott pénzt kamatostul visszakapják. Akkor akár már a munkáslakásépítési akcióba is bekapcsolódhatnak. A mini-garzonokban szívesebben laknak a fiatalok, mint albérletben. Már csak azért is, mert itt csak öt évig lakhatnak. Legkésőbb az ötödik év végére a tanács közreműködésével — jövedelmükkel arányosan — véglegesen és főbérleti lakáshoz jutnak. A fiatalok is igyekeznek. A városi tanácselnöktől hallottam a következő kis történetet is. Egy fiatal családapa kereste fel azzal, hogy felesége rövidesen a harmadik gyermeknek ad életet. Most mitévők legyenek? Három gyerekkel nem maradhat a fiatal házasok otthonában — a kis garzon erre nem is alkalmas. Mit tehetett az elnök? Soron kívül lakást utalt ki a tanács a családnak. De ne hagyjuk ki az üzemeket sem a fiatal házasok otthonának létrejöttéből. Az első intézmény esetében az üzemek a tanácstól 15 évre megvásárolták a bérlőkijelölési jogot. A most épülőnél kicsit változik a helyzet. A tanács — helyesen —■ nem akarja elvenni a pénzt a munkáslakás-építési akció elől. s most nem szorgalmazza a bérlőkijelölési jog megvásárlását. Amely vállalat saját alapjaiból kölcsönt ad munkásainak, az ennek arányában kap egyszeri bérlőkijelölésre jogot a tanácstól az otthonba. Más, kisebb vállalatok, üzemek, amelyeknek lakásépítésre nincs lehetőségük, most is vásárolhatnak bérlőkijelölési jogot bizonyos időre. A kezdeti nekirugaszkodás után tehát fellendült Szombathelyen ez a fontos akció. A valóságban szép és jó formákat ölt — a lakásokban — mindaz, amit a párt- és kormányhatározatok megfogalmaztak. Sokféle formában, ahogy az élet megkívánja, nincsenek merev sémák. Forr, buzog a tettrekészség. A nagycsaládosok lakásügyével is kiemelten, soron kívül foglalkoznak a tanácson. Közöttük is a legtöbb munkáscsalád. Három év alatt, 1973 december végéig 158 sokgyerekes családnak juttattak lakást. Még 272 azonban a sorára vár. Az eredeti elképzelések szerint másik 158 igényt akartak kielégíteni a tervidőszak végéig. De hogy a fennmaradó 114 családnak se kelljen sokáig várnia — a szanálások csökkentése árán — igyekeznek mindazon nagycsaládosok lakáshelyzetét rendezni, amelyek lakásigényüket 1973. december 31-ig bejelentették a tanácsnak. Igen, a szanálások! Szombathelyen sok a foghíj a korábban vagy mostanában lebontásra érett, 237
