Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 3. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Markovits Ilona: Munkások és lakások

Szombathelyen is több száz munkáscsalád jutott és jut — rendszerint a vártnál korábbi időben — lakáshoz. A lakásépítést és elosztást, az ifjúság- és nénesedéspolitikánkat summázó párt- és kormányhatározatok már egyértelműen megszabják azt is, mik a teendők a tanácsi, állami és társadalmi szerveknek a fizikai dolgozók és a sokgyermekes családok lakásproblémáinak megoldásában. A munkáslakás-akció pedig az üzemek, vállalatok vezetőségét is bevonja azok körébe, akiknek komoly, felelősségteljes feladatuk van ezen a területen.

Szombathely, amely kétezer éves történelmével ugyancsak tisztes múltra tekinthet vissza, munkásvárosnak nagyon is fiatal. A párt- és tanácsi szervek a lakásgazdálkodásban is a munkáspolitika megvalósítására törekedtek. Az állami lakások elosztásában széles körű társadalmi bizottság működik közre. Átfogó társadalmi ellenőrzés érvényesült eddig és érvényesül jelenleg is. A lakások 75—80 százalékát, tehát nagyobb arányát, mint amit a kormányhatározat megjelöl, évek óta munkáscsaládoknak utalták ki. Nem is kevés ez, ha tudjuk, hogy a negyedik ötéves tervben 5300 lakás épül a megyeszékhelyen. (Több mint 2800 készült el 1973 végéig.) Ha azonban az igényekhez viszonyítjuk, akkor bizony még több kellene. A városi tanácson 2600 jogos lakásigényt vettek nyilvántartásba, s az igénylők száma évről évre, sőt hónapról, hónapra nő. Nyilvánvalóan másutt is hasonló a helyzet. Ezért is hozta meg a kormány ismert határozatát a munkáslakás-építési akcióról, s benne a vállalatok szerepéről.

Röviden az akció lényegéről. Egy kétszobás, 50 egynéhány négyzetméter alapterületű összkomfortos lakás ára 340 ezer forint. Kormányhatározat alapján az állam ebből két gyermek után 60 ezret elenged. Ez a kedvezmény minden tanácsi és takarékpénztári értékesítésű lakásnál már a korábbi években is fennállott. A munkáslakás-akcióban további 60 ezer forintot enged el az állam. Tehát már az első szakaszban 120 ezer forintos kedvezményt ad. A fennmaradó 220 ezer forint húsz százalékát (44 ezer forintot) folyósíthatja az üzem 35 évi részletre, évi egy százalékos kamatra. Marad még 176 ezer forint. Az állam ismét közbelép — s az OTP útján megelőlegez 154 ezer forintot. A munkáscsaládnak mindössze 22 ezer forintot kell indulásként befizetnie. Nem többet, mintha állami lakást utalnának ki neki, s ezért megfizeti a használatba vételi díjat. A kölcsöntörlesztés havi részlete méltányos, nem haladja meg a családok anyagi erejét, tehetősségét.

Leírni, megfogalmazni a lehetőségeket könnyebb, a gyakorlatban megvalósítani a nehezebb. Gyurácz Jánostól, a szombathelyi városi tanács elnökétől tudom, hogy a kezdet ebben az akcióban is nehéz volt. Az első évben mindössze 39 munkáscsaládnak nyújtottak építési támogatást a vállalatok. Családiház-épí- téshez adtak ugyan külön segítséget, de főleg bejáró munkásaiknak, akik a megyeszékhely vonzáskörzetében laknak. Az idén megtört a jég. Nem magától, hanem azoknak a termékeny megbeszéléseknek a hatására, amelyeket az üzemek párt-, gazdasági és szakszervezeti vezetőivel folytattak. Az eredmény (több mint amire számítottak): 1974—75-ben körülbelül 350—400 munkáslakás épülhet fel, mert az üzemek, vállalatok részesedési és fejlesztési alapjukból kölcsönöznek munkásaiknak. Két év alatt a REMIX szombathelyi gyáregysége 35—36, a MÁV Igazgatóság és a Járműjavító együttesen 40—50, a Lakástextil Vállalat 18—20, az Élelmiszeripari Gépgyár, a Fűrészek, a Vas megyei Állami Építőipari Vállalat egyenként 20—20 munkásának ad kölcsönt. Az akcióba bekapcsolódó üzemeknek ez a felsorolása természetesen nem teljes.

Az üzemek — munkásaikkal törődő — gyárkapun kívüli segítőkészségének,

236