Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 3. szám - Sarkadi Imre: Lukrécia (dráma)

az emberek i többségi éneik nem jutsz a közelébe. S ezek annyit éreznek belőled, amennyit a kiadott reindleleteid éreztetnek velük: nagy (adókat, bogy legyen pénzed a fényűzésre, kevés szabadságot, hoigy eszébe ne jussán senkiinek ez éllen felszólalni, nagy hatalmat, hogy megbüntethesd, aki az utadba áll. Ezt már sokszor elmondtam. Az éppen az ellenied való lázadás, hogy modt kudkóiba húzódó podagráo öregúr vágyók. Vedd végre tudomásul, hogy Róma lakosai is így szeretnének élni. Nemcsak arainyif- jafc vaninlák, nemcsak felsőbbr-endűdk vannák — iak-ilket egyébként csak te tartasz azóknak —, hanem polgárok vámnak, akik polgári nyugalmat, békét szeretnének, é|S a hideg télben gyapjú alsót. Nem kalandot és fele- aséget. Nem én vagyok az ellenzékei,^'Tiárúm- "Kóma, az egész nép, amelyik élni, gazdagodni akar — ha úgy tetszik podagras öregúnkónt.

Quintus: Megint politizáltok? Hát a római hölgyek erkölcseiről is a politika jut az eszetekbe?

Király: Nem politika ez. Csupán Brutus kitörése — ia igyapjú alsó védelmében. Szén 'öné velen elhitetni, hogy miniden római gyapjú alsóra -;4gyiik„

Brutus: Talán arra vágynak, hogy elcsábítsd a féleségűikéit?

Quintus: Herkulesre! Nem rossz gondolat. Ha (elszánod rá magad, király, hívj engem is segítségül. Elcsábítunk minden római nőt, akinek a férje gyapjú alsót hord, Vagy (arra vágyik.

Király: Fájdalom: ragaszkodik kaki a szerepéhez; én ahhoz, hogy bosszantalak Brutus, te pedig a hitedhez, hogy passzivitásodban is különb vagy nálam.

Brutus: Sohasem akartam veled -versenyezni.

Király: Mert még kiderülhetett volna ez.

Brutus: Nem is versenyezhetünk király, mert ein az (alapvetően jóban, tisztességesben hiszek, hogy minden ostobaság, vagy rosszcselekedeit megbosszulja magét. Te meg magadban hiszed. Magad isteníted. Most biztosan arra -gondolsz, milyen örömmel nevethetnél Lukrécia szemébe, ha elcsábítanád, milyen boldog pillanatod lenne.

Király: Éppen olyan boldog, mint neked, ha -ez nem sikerülne.

Quintus: Már látom, ismét versenylovait akartok csinálni szegény Lukréciából.

Brutus: Azt nem. Elég volt e-gy fogadás.

Király: Brutusom, bocsáss -meg. Látod, néha nem tudóik ellentáMíná, hogy (kötekedjek veled, különösen, mikor szemedben korod -méltósága van benne. Bocsáss meg.

Brutus: Nincs maiit megbocsátani. Nem tudsz megsérteni. Tudom, hogy -mindaz bosszant, -amiben tisztességeit, puritánságot — s így erőt — érzel. Ez ellen nincs hatalmad. Király vagy, diktátor vagy. Róma fenegyereke Vagy, d-e ez nem hat át a -római otthonok fa-lán. Érzed, hogy iá polgári erény, -az -akarat, iaz -erkölcsi elkötelezettség, lairni -ezekben -a római házakban lakik, erősebb, mint te vagy. Nem füstölheted ki, nem rombolhatod le, így hát kineveted. És mert ián Vágyók ennek megtestesítője, hát ezárt -bosszantalak én, s ellenem se tehetsz semmit: ott még nem tartunk, hogy patríciusokat prosornibáltath-ass.

201