Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 2. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Kádár Péter: Orsós István tanácstag

munkák — festménylek, rajzok — tetszik lehetővé, hogy jól tájékozódjunk Derko- vdts festői kibontakozásának első állomásáról.

Az 1923-ban festett Püspöksüveges önarckép keményebb, élesebb formái, az arc szuggeszitív kifejiezése már ,a továbblépésről, a fiktív harmóniáiból a realitások felé való közeledésről tudó&ítatniafc. A kristályosain tiszta, kl'asszicizáló kompozíciókat a 20-as évek közepén mozgalmas, sok esetben az indulatok vulkanikus erejét megjelenítő képek követték. A fcubisztikus fonmállást szaggatott foltok, a kimért, hűvös kékes-zöldes színeket élénlkvörösek, pirosak és narancsok váltották fel, az árkádiai nyugalom helyébe a közelgő katasztrófa okozta rémület lépett (Tűzvész, 1927). A Dorongvivők (1926) és la Rakodómunkások a Dunán (1927) a példa arra, minit lépett ez általánosan értelmezett ember helyébe Denko- viits képein a munkás ajlakjia. Az utóbbi festmény rózsaszín-okker-kékeszöld színegyülítese, erősen rálátósos kompozíciója magáiban hordozza a későbbi művek számos jellemzőjét. Ebbe a qsiopontlba tartozik a korszak egyik főműve, mely ott van ugyan a kiállításon, de Sajnos nem látható. Az Ucca (1927) című festményről beszélek, amelymek hátára később a Dunai homokszállítók-iat festette a művész. A nyilvánvaló elhelyezési gondok ellenére megoldást kellett volna keresni, hogy a vászon mindkét oldalát láthassák a látogatók. Különösen sajnálatos ez a félmegoldás, ha arra gondolunk, hogy igen hatásos egybevetésre nyílott volna alkalom, ha az Uooa áramló, sodródó tömegét és a Tűzevő vándorartista (Kintornások, 1927) rendkívüli teljesítményekre képes emberét egymás közelében

DERKOVITS GYULA: KONCERT (1921—22)

175