Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 2. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Kádár Péter: Orsós István tanácstag

HEITLER LÁSZLÓ

Derkovits emlékmúzeum Szombathelyen

Szaporodnak a kis, csak egy-egy művész munkásságát (bemutató múzeumok. Zebeg'éinyban Szőnyi István, Badacsonyban Egry József egykori otthonából lett emlékimúzeium. Pécsett Csomtváry műveinek állandó itárliata, Szombathelyein. pedig — 1973. október 26-án — a Derkovits emlékház újjárendezett, a Művelődésügyi Minisztérium és a Magyar Nemzeti Galéria támogatásával számottevően bővített kiállítása nyílt meg.

Örvendetes, hogy az emlékmúzeumok már tekintélyes hosszúságú sorában a huszadik századi magyar művészet három legnagyobb alakjáé is megtalálható. Azon azonban már elgondolkodhatunk, hogy miért ilyen későn, 1973-ban nyílt meg mind a három. Csomtváry esetében több magyarázat is adódik a késedelemre : képei miagántulaj doniban vannak, a főművek többsége akkora, hogy csak különösen nagy helyiségben állítható Iki stb. Az Egry-örökösök sok akadályt gördítettek a festő badacsonyi házának átalakítása útjába, az emlékmúzeum anyagának összegyűjtése is sok időt és pénzt igényelt. Mindkettőjük munkásságának értékelését viták kísérték, s ez a körülmény is késléLtétte az emlékmúzeumok megnyitását.

Az előzmények részben hasonlóak a Derkovits emlékmúzeum esetében is, az életművéhez méltó állandó kiállítás késői megnyitásának okai azonban sajnálatosabbak és összetettebbek.

A felszabadulás utáni években megindult egy sokait ígérő, a szocialista szellemű műveket és művészeket ismertető, népszerűsítő folyamat. Derkovits Gyula minit a szocialista képzőművészet európai rangú képviselője ebben a folyamatban vezető szerepet kapott. Pontosabban szólva Derkovits művei kerültek a figyelem reflektorfényéibe, maga a művész már több mint egy évtizede nem élt. Az igazsághoz tartozik, hogy gyenge volt az a fény, az új viszonyok között azonban remélni lehetett, hogy a Derkovits személyében és alkotásaiban. megtestesült eszme a politikád hatalom megszerzése után egyre erőteljesebben hatni fog. Nem csupán a művészek között lett volna kívánatos a derko- vitsi póldia eleven hajtása, többről volt szó: egy nép szellemi értékei között kellett a megfelelő helyre állítani a szocialista művészet kiemelkedő alkotásait. Az első lépéseket megtették Derkovits hívei: kiállítás 1946-ban és 1948-ban, 1948- ban Kossuth-díjjiad tüntették ki.

Az el- és megismertetés alig elkezdett folyamata éppen akkor szakadt meg, a sorompóik akkor zárultak le azok diőtt, akik az új művészet útját egyengetve zászlajukra Derikavits nevét írták, amikor józan számítás szerint az addigi akiadá - lyoknak is el kellett volna tűnniük.

Az ötvenes években iáiig öt-hat évig (tartott az az idő, amíg a feltűnéssel lengetett lobogókra Derikovitsé helyett imás nevek kerülitek, s a példa, a mérce nem az ő — szellemiében és formájában egyaránt korszerű — művészete lett. Az elhallgatás és az elmarasztalás, amely az akkori .,hivatalos álláspontot” jelle170