Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 2. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Kádár Péter: Orsós István tanácstag

Oltványi (Anfänger) Imre művészeti író, szerkesztő és politikus 1935 és 1938 között .a Magyar Művészet szerkesztője, 1934-ben könyvet írt Derkovits Gyufáról. Az írott Kő olvasóit. „Derkovits Gyula művészete” című írásában így készítette fel a kiállításra:

„ .. elvitathatatlan hatása alatt áll úgyszólván az egész ifjú festő- nemzedék, s alig van olyan fiatal tehetség, akinek festészetében határozott nyomára ne bukkannánk Derkovits képalakításának és színhatásának... ő nem a maga szubjektív érzelmeinek részesévé akarta tenni a szemlélőt, mint az expresszionisták, hanem ezek tisztára indulati forrongásával szemben világnézeti állásfoglalást akart képeivel mindenkire rákényszeríteni... Nem individualizmust hirdetett, hanem közösséget . . Mindazt a remegő gyengédséget, ami gyermekkorától elfojtottan élt benne s titokzatosan terebélyesedett a lelkében, az anya, az anyaság, a szenvedő asszony felmagasztalá- sára szórta felröppenő tehetségének leggyönyörűbb műveivel.”

Oltványi írását, annak mondanivalóját a következő három, egész oldalt kitöltő DerkoviitsJkóp egészítette ki: Önarckép, olaj, 1921. Szövőmunkások, olaj, 1933. Mi ketten, olaj, 1929. E három mű került először sokszorosítva Szombathely s Vas megye művészet iránt érdeklődő közönségének kezébe.

Az írott Kő következő száma már értékeli iá kiállításit. Derkovits lallkotásáról ezt olvashatjuk:

,,A kiállításon elsőnek mindjárt Derkovits Gyula tragikus levegőjű terme döbbentett meg. Ha nem is ismernők a művész kínnal és vívódással tele életét, képei, festményei, rajzai, metszetei maguk tudtunkra adnák ezt. Képeiben mindenütt ott van az élet súlya. Mind elesettségről beszél. Képeinek dinamikája, a kompozíció egysége, a színek harmóniája feledtetni akarja, ugyan a témában rejlő tragikumot, de ez mégis átborong minden vonásán. Ezek a képek piktúrává vált modern balladák.”

A Magyar Művészet 1936. 4. száméiban Tóth János számdiit ibie a kiállításról. Az országos jellegű orgánumból, a Derkovits^anyag szervezője tollából, hű képét kapjuk a kiállításnak:

„Derkovits Gyulának, a nemrég elhunyt nagy magyar festőművésznek 25 festménye, rajza és 19 rézkarca, Pécs 17 művészének 40 festménye, építészeti terve, Sopron 7 művészéjiek 11 festménye szerepelt a kiállításon. De felvonultak a szombathelyiek is teljes számban, továbbá a vasmegyei, a vasi földön született s a fővárosba elszármazott művészek, végül Kaposvár és több dunántúli város művészei is.

A kiállítás gyújtópontjában Derkovits Gyulának külön teremben rendezett, válogatott munkái állottak. Szinte megható volt az az érdeklődés, mellyel a szombathelyiek nagy szülöttjük remekműveit szemlélték. Természetesen voltak ünneprontók is, de minden szenvedélyes hangot lecsillapított a város polgármestere, amikor a város nagy halottja művészetének méltatása után az özvegynek meghatott szavak kíséretében átnyújtotta a Szent Márton Céh emlékplakettjét.”

.33