Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 2. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Kádár Péter: Orsós István tanácstag

zetni, mert egy bárónő ennyit törlesztett. A mester egyébként magas, egy kicsit hajlott, de jók&pű férfi volt. Lakott nálunk egy lengyel nő, ahhoz néha bejárt, feleségül is vette volna, de a gyerekei igen ellenezték.

Gyula állandóan rajzolt vagy festett. Télen és rossz időben a :műhelyben, máskor meg az udvaron. A műhely elég világos volt. A Perintre néző két ablak ugyan nem volt nagy, de az udvari üveges ajtón át sok fényt kapott. Itt az ajtó mellett szokott dolgozni. Mindig bezárkózott, senkit nem engedett be. Ha az udvaron rajzolt, itt sem igen engedte meg, hogy mások nézzék munkáját. Én sokszor elmentem mellette, de egyetlenegyszer történt, hogy odahívott.

— Jolán kisasszony! Jöjjön ide, nézze meg mit festettem! Színes festmény, a világosi fegyverletétel volt. A katonák halomba dobálták fegyvereiket és lehajtották fejüket. Nők is voltak a képen, karjukon gyermeket tartottak és elkeseredetten nézték a fegyverletételt.

■—- Mondja meg, Jolán kisasszony, tetszik magának? — kérdezte igen kíváncsian.

— Nagyon, nagyon tetszik! — ismételtem el talán kétszer-három- szor is, mert valóban tetszett, meg igen meg is voltam, lepődve, hogy odahívott.

— Jól van, Jolán kisasszony t Igen meg vagyok elégedve, mert tetszik! — Csak ennyit mondott, és már festeti is tovább, de azért látszott rajta, jól esett neki az elismerésem. Ennek egyébként a következőkben is tanújelét adta, mert még néhányszor megmutatta munkáit. Hogy ezek mit ábrázoltak, ma már nem tudnám megmondani.

A üatnhét éves István, a természetes (kíváncsiságánál fogva, próbálta meglesni a vasárnaponként a műhelyiben feszegető Gyulát. Ez nemigen ment, mert szemben állt az ajtóval, ha meg kijött, akikor becsukta a műhelyt. Emléke azért neki is van:

Az udvaron a diófa alatt szokott rajzolni, festeni. Az állványát maga csinálta. Ha itt dolgozott, közel engedett magához, esetleg meg is nézhettem, hogyan dolgozik. Egy képére én is emlékszem. A Golgotát festette meg. Hogy Munkácsy képét így hívják, csak később tudtam meg. A vörös, sötétkék cs lilás színekre jól emlékszem. A képet láttam a lakásukban is, ezért maradt meg bennem az emléke. Gyula egyébként sokszor rajzolt lovakat és embereket. Magától is rajzolt, de inkább képek után.

(Az Üj Emíber 1966. február 13-i száma „Derfcovits-GotlgOta Szombathelyen'’ címmel közli, hogy Sánay Ferenc kutató a szombathelyi Gi- zellárium helytörténeti gyűjteményben rátalált egy Derfcovits által Szombathelyen festett Golgotára, mely Munkácsy hasonló című ■képének utánérzése. A közleménynek az az állítása, hogy iá képet a hadirokkant Derfcovits a szombathelyi kórháziban festette, újszerű: bizonyító adataink erre vonatkozóan eddig nincsenek. A Gizettlárium ár. Sánay Gyula helytörténeti gyűjteménye.)

159