Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 2. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Kádár Péter: Orsós István tanácstag
A Tárnoiki-házban eltöltött időben az apa már nem volt olyan merev és hajthatatlan Gyula rajzolási vágyával szentben, minit kezdetben. Azt a nézetét, hogy a festészetből (nem lehet megélni, kissé módosítania kellett, amikor Gyula hazavitte a munkáiért kapott első tiszteletéijialt. Wolf Samu vászonkereskedő és Mayer Jakab kalapos fizetett először a Derkovits-képekért. Woflf az édesanyját, Mayeir padiig Ilona és Anna leányait festette le a városban egyre ismertebbé váló fiatal művésszel. Gyula az első tiszteletdíjából falöltözíködött, a megmaradt összeget meg laz ekkor már egyre többet betegeskedő apjának adta. Ezért ülhetett Gyiiiia oly sokat a Tárnoki-ház diófája alatt és zárkózhatott be az udvari műhelybe, élhetett egyre többet belső kényszerének, az alkotásnak. Derkovits Gyula tárgyai Deritovits. Gyula tehált a szombathelyi éveiben, különösen a Tárnoki-házban töltött ideje alatt, sokat rajzolt és festett. Hogy ezekből mi maradit fenn, nem tudni, annyi bizonyos, hogy alig valami. Ebből az időből valló a Kékruhás kislány, a valószínűleg utánérzéssel készült és feltehetően Fatstaffat ábrázoló ollajkép. Tárnoki Jolán la világosi fegyverletételt ábrázoló képhez kapcsolódó emlékét kiegészítve .nehezen bár, de elmondta a következőket: A velem egyidős Gyula zárkózott, félszeg legény volt. Ezért tűnt föl, hogy amikor találkoztunk, mindig erősen nézett, valósággal bámult. Észre kellett vennem, hogy tetszem neki. Nekem viszont ő nem, így eléggé zavart a viselkedése, különösen pedig az, hogy leselkedett utánam. Egyszer egy este meglepett, átölelt és gyorsan szedve a levegőt, elsuttogta, hogy szeret. Én nagyon megijedtem, kihúztam magamat a karjaiból és elszaladtam. Ettől kezdve féltem tőle, és amennyire lehetett kerültem. A vallomása azután történt, hogy mutatgatta képeit és mindig dicsértem, biztosan ezért bátorodott föl. 160