Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 2. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Kádár Péter: Orsós István tanácstag

óceán! A széles qsapásúton tehernek, kerekek tornyozta, csipkés-fodros, fekete trutymó.

—■ Láthatja — mondja Orsós István, és gúny mozdul a bajuszán. — kitűnő föld az itteni. Kövér, zsíros. De a mieink nem a földhöz kötődnek. Nekik a fold szaga sokkal kevesebbet jelent, mint. a parasztnlaik. A gondok gyökere ezzel az úttal kezdődik. Ez vezet a temetőhöz és (a Dankó telepre. Nincs a faluiban olyan ember, laki előbb-iutó'bb végiig ne menne rajta. Ponfdlhőben, sárdagasztva. A járda is van mái- negyvenéves.

— Betonút keil.

— Betonút és új járda. Elmondjuk minden tanácsülésen. Hej. ha fél annyi lenne ia pénz, mint amennyi a szó! De nincs. A várakozást egyelőre türelemmel toldjuk.

— Társadalmi munkává! nem?

*

— Látja ott azt a törpe^vízművet?

Könnyed, ezüst gömbje korunk templomtornyaként őrködik a falu fellett.

— Nemrégiben készült el. A Dankó telepre is elvezetnek iá csövek. Mondtam az embereknek: „Most fogjuk meg! Dolgozzunk! Magiunknak csináljuk.” S káromkodtam is mellé, ahogy dilik. Nyílt kutak vannak (mlifeljénfc. Beesik az eső, nyálkás, szemetes a vízfelszín.

— Minden család jött. ötvenezer forint értékű munkát végeztek a vízműnél :a telepiek.

— És amikor először megnyíltak a csapok?

— Kiderült, hogy vörös iá víz, mint a Hermann Jóska haja. Vastalanítót keli építem. Több millió forintba kerül, s ami ezzel együtt jár, legalább két évbe. De iá társadalmi munka nem veszett el. Lesz víz a Dankó telepen.-— Nem érzik úgy a telepiek, hogy becsapta őket?

— Jöjjön el hétfő .este és hallgassa meg, hogyan beszélgetünk!

*

Hdl vannak a lobogó lángok, a rőzsetűz füstbodra, háttérben a ponyvás szekerek és a gebék sziluettjieivei? Hol vannak la tűz körül ülő öregek, a vajda döntései? A szabadság szaga, ami beárad a nyűt mezőre? Utoljára Pécsett láttam hasonlót. Tíz éve. A város szélén, még vándoriák, de már csavargásukat sokféle papírnál, pecséttel akadályozottak között.

Most fotelekben, konyhaszékeken ülünk körben, no meg a kétszer három méteres vörös szőnyegen a lakás szobájában, ahol mind a húszán elférünk. Bár kényelmetlenül, s harapni lehet a füstöt (a cigarettákét természetesen), de — és megrázó a változás e szimbóluma — kávét hoz a háziasszony a vendégseregnek a beszélgetés közepén.

Szemben velünk a süket tévé.

— Máskor nem lehetne — mondja elöljáróban Orsós István. — Régebben rendszeresek voltak az ilyen összejöveteleik, most már legfeljebb a tévé szünnapján lehet összehozni.

— figyelje meg, hogy hallgatnak rám az emberek — mondja még büszkén az első vendég érkezébe előtt.

A gyűlés panasszal kezdődik. Lakatos Ferenc a lányát szidja: átköltözött

146