Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 2. szám - FIATAL ÉLETÜNK - Jung János: Gólya (elbeszélés)

Külön említem meg azt az eddig elhallgatott valóságot, hogy Ekés munkaruhába öltözve is elegáns volt. Olykor csak egy-két napig hordott valamit, hogy azután újra tiszta, Vasalt ruhában jelenjen meg. Ki tette volna ezt meg közülünk ?

Valamint iámra se vállalkozott volna egyikünk se, amire e jól öütözötit ifjú vetemedett. Minden átmenet nélkül kitalálta, hogy a műhely őszerimte gépistálló.

Csopasinak egyszerre eUilult a feje. Mi úgy neveztük e jelenséget, hogy ibolyántúli megánlkívüliség. Amikor is egyre növekvő dübörgés, félelmetes moraj közepette megrepedezik a beton, megnyílik a mennyezet és meghasad a dobhártya.

— Mi az úristent akarnak maguk állandóan? Most meg mi nem tetszik?! Nem. kéj lak ez, hanem munkahely, ahol dolgozni kell, nem örökösen reklamálni! Nagyon korán kezdi a hülyiéskedést, Ekés, de mlajd maga is leszokik róla! Bár úgy dolgoznának, ahogyan mondogatnak!

Tamás leállította a gépét.

— Csupán ki kellene takaríttatnii, főnök úr, de úgy igazából. Itt is emberek vannak! Fölmosiatni a követ itt is, és megtisztíttatná a vízcsapot, hogy iható legyen a víz.

A művezető nem válaszolt, kiment.

EPIZÖD. A kávéfőzőiből motyog az idagtáp.

— - Jöjjön csak, jöjjön, Csopasi úr, és kérem, ne haragudjon, hogy megidéztem ide. Foglaljon helyet. Egy elbeszélést írok, éppen laz imént szakítottam, félbe. Kávét is kívántam inni, de valójában ön miátt dőltem hatna a széken, aki nyugtalanítóan helytelen irányba kezd fejlődni óbben a műalkotásban.

— A művezetőt mindenki bántja, alulról is, felülről is. Még csak a művészet hiányzott!

— Biztosíthatom, nam kell félnie ia művészettől, nem én képviselem, hanem ez a Gólya... ez az elbeszélésem címe.. . igencsak próbára 'teszi az idegeit. Őszintén szólva, nem látom tisztán, miket mond és cselekszik ön majd később, csaik félek, hogy meghamisítja nekem az egész jelenkori művemet. Képes rá.

— Kikérem magamnak ezt a rosszindulatú megjegyzést! De a betyár...(!)

— Ne hirtelenkedjék!... Az nyugtalámit, hogy ilyen főnök, mint ön. tulajdonképpen már nincs ip, ériti? Aki hangoskodik, nem hajlandó méltányolni beosztottai kérelmét, panaszát, bírálatát.

— En pedig vagyak.

— Méghozzá szellemesen, úgy értve, fején találta iá szöget. Ha ugyanis folytatni óhajtom a történetét, lakkor ön is csak olyan lehet, amilyen lesz. Mintha vallóban létezne valahol, egy műhelyben. Különben nem rossz ember ön. 'Mindnyájunknak vannak hibái... meg aztán akusztikai problémáról is lehet szó: lent sokkal erősebben hallatszik (a fönti hang, mint fenn laz alulról jövő.

— Én is ember vagyok...

— És kissé utilitarista.

— Kártyás?

— Nem. Inkább dominózom, de azt sem szívesen. Parancsol kávét?

— Minden mennyiségben. Tudja, nehéz, nagyon nehéz kibírni, meglenni kávé nélkül. Akkor jó, ha az ember kézbe veszi a meleg, gőzölgő csészét, így tarthatja, és tarthatná isten tudja meddig... Fönt és lent, ok. és okozat közt balanszíroz a művezető, mint egy éleitművész.

124