Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 2. szám - Babits Mihály: Itália és Pannonia

giäius és Luonetius könyviéi heveritek. Említhetném azt a fiatal költőt ás, aki a napóleoni viharokból Petnanoát hozta haza tarsolyában a 'balatoni szőlőhegyek közé. Beszélhetnék kiiltúrhaitásokró 1 .és történeti értmtkezésekrőíl. Összegyűjt- hetném a pannon ifjiak nevét, kiket a magyar szabadságharc bukása után egyetlen vagy éltetett még továibb: Itália szabadságáért küzdeni. Én magiam is ismertem még ilyent, öragúrkorában. S fölsorolhatnám a pannon kutatókat, irodalmárokat és műfordítókat, kik életük javát az olasz szellem apostoli tol- máqsollásániak szentelték.

Mindehhez azonban tudósahb tanulmány kellene. Amire itt terem sem volna elég. S mindez még mindig nem oldaná meg a feladatot. Elvégre magyar rajongói s lekötelezettjei Itáliának bőven voltak Pannónián kívül is. A mai Pannónia csupán egy táj. Nem lakja külön egységes népfaj, s nincs politikai különállása. Mi jogosít föl mégis, egységet látná benne? Mi bátoríthatja föl a vakmerő és kötőszót, hogy nevét összekösse az Itália varáztsos nevével? A tények sokasága itt nem jelent semmit. Aki azonban maga is pannoniad és Itália szerelmese, iámnak számára a kérdés felesleges, szánté érthetetlen. Lelki dolgokról van szó, js a tájaknak is van lelkűk. Ha létezik laz emberek között Wahlverwandtschaft, máért ne lehetne ilyesmi a tájak között is? A latin és pannon lélek igazi viszonyát talán nem is a hatások és tényleges kapcsolatok mutatják. Pannónia legnagyobb költőjét, Vörösmarty Mihályt, alig érte közvetlen itáliai hatás. Szelleme mégis sokkalta latinabb, mint más tájakról való nagyjainké. S zenéje s színei olykor Vergiliujst, olykor Dantét juttatják eszünklbe. A pannoniai táj titkos és mély latinsága zenél benne.

'Miben áll ez a latinság, mi a titka és lényege, ki tudná szavaikkal meghatározná? Ruskin egyszer megpróbálta osztályozni a tájakat, színeikkel jellemezve, s Itáliát „kék táj”-nak nevezte. Én is kéknek neveztem Pannóniát ifjonti versemben. „Gömbölyű, szelíd, színjátszó, kék vidék”... Igazában azonban egyik vidék sem kék, mind a lset,tő tarka és változatos színű. Tarkaságuk enyhe és kulturált tarkaság, mely foglalkoztatja, .megtölti, babútonozza a képzeletet, s mégsem teszi <azt sötétté s nehézzé. Szelíd, latin, zenélő tarkaság. Ilyen tájakat szánt az Isten >az emberi szellem édes otthonául.

119