Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 2. szám - Becht Rezső: A béke első napja (elbeszélés)
BECHT REZSŐ A béke első napja Csöndesen hullámzott & májusi hajnal szellőjétől la nagy tenaszablakok előtt a tépett -függöny. Üveg nem volit az aibiákszemékb-en, s igy semimi sem állta útját szellőnek és napfénynek. A lengő függönyre a Ikelő nap virágzó lalmafaágat rajzolt, föléje pedig ,az erdei fenyőnek egy izmos karját, amely -egy maréknyi fenyőtűt tartott. Néhány pillanatra két szereplője is volt az ámyjáitéknak: ez laüimiafaágon -egy rágó jelent meg és ég felé tartott csőréből elragadtatott inígófüttyöket küldött -a májusba, a fenyőkaron meg -egv mókus (szaladt végig lobogó farokkal, egyet-kettőt hintázott, aztán merész ugrással kilendült az ablakkeretből valahová az űrbe. A szoba mélyén v-aláki felnevetett. Bcfldog, önfeledt nevetés volt, -emberi nigófiütity, ötszólamú horkolástól kísérve. Szergjej Petrovics Birjózov, a 108. szibériai lövészezred -lövésze .még egy ideig feszülten, várt. hátha visszajön a mókus, de mivel a fenyő üres mainad-t, visszafordult -a hátára, két tenyerét a tarkója .állá tolta, és a velencei csillár néhány -megmaradt piúzmaf-ürtjenek szlvá-rványos szikrázását kezdte bámulni. Ilyesmit még nem látott Szergjej, padiig ez alatt a négy év alatt annyi új és idegen -d-olgot látott, hogy csak (legyen, -áki -elhiszi majd odahaza -a faluban, ha mesélni kezd. A szellő m-egborzotta laz üvegprizmáikat, s ettől hoisszú, ezüstös szikrák pattantak ki a szivárványszíneklből balk qsangiatotyűzés közben. Csiklandozták a szemet. Valami ünnepi jókedvet sugároztak, és Szergjej megint elnievetite magát. Kinyújtotta -a lábát, hogy oldaliba irúgjia Fj-odor-t, -a szakaszparan-csinokot, aki ieflicgó karra!! egy nevetségesein keskeny fcereveten horkolt. — Hé, Fjodor, nézd csiak, írni lóg itt a fejünk felett! Fjodor kissé felriadt, gépiesen eáimoragta azt a ibizany-os, három szóiból álló felszólítást, aztán lenyelte -a nyálát ép tovább (horkolt. A csillogás -a szobában perarői percre nőtt. Ragyogni kezdtek az aranyozott képkeretek, -melyekből idegen -emberek, különös tájak, állatok és virágok tekintettek ki. Szergjej szőke szamipilláii ímeg-meg-rebbenték, ahogy pillantása képről képre siklott. Volt köztük egy, (ahhoz mindig visszatért a szeme. Színes porfelhőből három száguldó csikó tőrt éiő, mögöttük fbanikás ostorral, lobogó sörényű paripán a csikós. Szergjej hallani vélte a paták robaját és úgy érezte, hogy a következő pillanatban nagyot durran az ostor, s iá csikók, kitörve -a képből, átugorjak az öt horkolót. Ettől a gondolattól a jókedv újra felágaskodott benne. Felül-t és — mintha válaszra várnia a kép fdliől — hosszan, vágyakozóan fal- ny-erített. A csikók kitágult orrlikalkk-al mozdulatlanul tovább száguldottak, és neim viszonozták -a nyerítést, (azonban a szoba túlsó sarkában V-aszilij felemelte a fejét, kábultan körülnézett, aztán sóhajtva visszahanyátlőtt. 105
