Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 2. szám - Király Imre: Lajta-parti elégia (vers)

kutatunk, akár áruló pontokat a rejtjelekben,

figyelünk, ahogy gyanús szúrásokat a testben.

Vasporos föld, add, hogy itt, barna barázdák leheletében, vagy zürrögő gépek, durva vascsigák között megleljük mindannyian az egyszer-volt örömöt!

Lajta-parti elégia

Igen, ma elindulok. Ifjúságunk karcsú emlékeit buktatja zavaros vize alá a Lajta, feszítsük hát kölyökkorunk acélhálóját a zsugori időnek. Tegnap még tépett libák gágogtak mezítelen lábunk nyomán a porban, ma bor és konyak mellett elvetélt vitákban siratjuk a sosem-volt meddő idillt, s gőgös gyárkémények figyelik undok dolgainkat. (Örüljetek, ha elkábított a hansági szél, vagy megbabonáztak surrogó gépek.)

Otthoni dombjaink alatt most vetik jövőbe magukat lihegő szájjal erős, holnapi legények. Nincs megállás! Teremtő lendületünk szelében az olvadó vas tűzi-szoknyája szertefröccsen, nyomában gyárak, iskolák, házak feszítik az ámuló ég recsegő gerendáit egyre magasabbra. Vegyük elő az ifjúkor tüzein keményre edzett hitünket, a Lajtán ma nem lesnek zsákmányra falánk kárókatonák.

Mocorgó, apró neszekre épül a világ pilléres hídja. Hogy tarthassuk, csak ahhoz adj erőt hazám! És mi elfáradt öregeink lábnyomán, jövőnket halászó hálónkkal elindulunk.