Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 2. szám - Szmeljakov, Jaroszlav: Vadon teremtem (vers, ford. Sarkady Sándor)

SZMELJAKOV, JAROSZLAV

Vadon teremtem

Ha rámtör a kór,

Nem üzenek az orvosoknak.

Ti jertek el barátaim,

(Ne higgyetek lázas bolondnak);

S vessetek ágyat a sztyeppén,

Ablakom függönye legyen a köd — Őrködjön csak az éjjeli csillag Fejem fölött.

Vihar nem ijeszt.

Vadon teremtem.

Ha jönnek majd a seb-osztó csaták, Homlokomat hegyi utak Szalagjával Kössétek át —

Legyen a takaróm is Vadon nőtt őszi virág.

Porokat, cseppeket félre!

Poharainkon csillog a fény.

Oh, puszták vad szele, oh, vízesés ezüstje — Attól gyógyulok én!

Érzem a hegy, a tenger Leheletét —

Érzem, ujjongva érzem:

Örök a lét.

Ne avas ostya, üde felhő Legyen — búcsúzva — jussom.

Nem kórházfolyosón megyek el —

Fönn, a Tejúton.

Ford.: SARK ADY SÁNDOR

102