Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 1. szám - SZEMLE - Ferenczi Zsuzsanna: Útunk, Igaz Szó, Korunk

tudták a mutatvány bámészai közül, hogy a szokatlan szemfényvesztő zokog-e vagy dohányzik.”

A székelyeket, e nehézsorsú, komor történelmű népcsoportot Tamási Áron emelte be a magyar irodalomba, akit utolsó kívánságához híven, szülőfalujában, Farkaslakán temettek el. Síremlékének felavatása ünnep volt és 'tiszteletadás. Tiszteletadás a nagy írónak, akiről barátja, Féja Géza beszélt, Milkó Ervin közölte emlékek, Bori Imre írásainak szürrealista vonásait emelte ki. Sütő András fcöltői-tszép beszéde az „emlékállító gyülekezet” előtt ráirányítja a figyelmet a két szobrászra, apára és fiúra, Szer- vátiius Jenőre és Tiborra. Velük készített interjút Banner Zoltán. Érdekes volt Szer- váfiius Jenő eredeti terve, mely szerint Tamási sir emléke egy ülő, öreg székely szobra lett volna, annak a népnek a jelképe, melyből indult, -akiiből merített, s akihez visszatért. Ez a terv különféle okok miatt nem valósult meg, de a helyette álló acélkemény andeziíkő, melyet a Szervát!usoik telis-tele faragtak Tamási műveinek alakjaival és szimbólumaival, méltó Tamásihoz és méltó az emlék alkotóihoz.

Micsoda véletlen, hogy a 40. számban, ahol Tamási Áron sírkőavatásáról olvastunk, találjuk ia legnagyobb élő román költő, Zaharia Stancu - aki sokban hasonlít Tamásihoz - köszöntését, 70. születésnapján. Olyan eseménye ez a romániai irodalomnak, mintha mi köszönthetnénk az 'élő Móricz Zsigmondot. Nagyhatású regényei magyarul is megjelentek, és a Mezítláb, a Vérebek, a Játék a halállal, a Karaván megérdemelt sikert 'arattak. A balladás-szép Sirató-ból Magyarországon televíziójáték is készült.

Erdély mindig a leggazdagabb lelőhelye volt a népdaloknak, meséknek és főleg a balladáknak. És mikor már azt hittük, hogy kimerült a forrás, és mindent ismerünk - megjelent Kallós Zoltán nagyszerű Balladák könyve. De úgy látszik, az erdélyiek tapasztalatból ős jobban tudják, nem kimerített még a néphagyomány. A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium növendékei tavalyelőtt széleskörű gyűjtést indítottak. Tanáraiktól és folkloristáktól kapták a szakmai segítséget, mely nélkül nem boldogultak volna. Először gyermekfolklórral foglalkoztak. Az eredmény nem mindennapi méretű volt, több miint 2600 népköltészeti alkotás. Legutóbb 'balladákat gyűjtöttek, és sikerük közel féiszáz baHadütípusmak majdnem kétszáz változatát lejegyezni. Könczei Adóm Cikkében (33. sz.) ismerteti ezt a szép és lelkes mozgalmat, s a lap jónéhány lejegyzett balladát is közöl.

Hagyományokat gyűjt a fcézdi vásárhelyi múzeum is, hajdanvolt szűcsök, kovácsok, fazekasok, mézeskalácsosok szerszámait, remekeit. Szilágyi István cikke (41. sz.) ennek a kisvárosnak most szerveződő céhmúzeumába kalauzol lel bennünket. Az előbb említett nagyenyedi - később az alapítóról elnevezett - kollégiumot 350 'évvel ezelőtt hívta életre a „nagy fejedelem” - Bethlen Gábor. A 41. számot jórészt ennek a nagymúltú, szigorúan puritán, de ugyanakkor szabadelvű iskolának szentelik. Az ernyedt Bethlen Kollégium ,a híres protestáns iskolák közé tartozott, mely sok szegény fiúnak - akiket messzi vidékről, szekérrel hoztak „fel” Enyedre - adott otthont és tudást. Az enye- diek évtizedeken át számontartják és felismerik egymást. Diákjai és tanárai Kovács György, Vita Zsigmond, Emil Giurgiuoa, Octavian Sireagu, Áprily Lajos, Csehi Gyula vallanak a nagy iskola őket is formáló erejéről.

Nehéz volna áttekinteni iaz ÜTÜNK akár csak néhány hónapnyi szépirodalmi termését. Szinte minden számban közölnék egy-egy novellát az erdélyi irodalom valamelyik jelentős 'képviselőjétől. A 34. számban Szilágyi Domokos elbeszélését olvashatjuk Monológ unokáért címmel. Szilágyi Domokost mint eredeti tehetségű költőt ismertük meg. A népdaltól a modern izmus-formákig 'kísérletező hang jellemző rá. Nem okoz csalódást mint prózaíró sem. Ebben a novellában egy munkásember áradó panaszát, szinte könyörgését olvashatjuk, unokáért, vagyis emberi életformáért, emberi gondokéit.

88