Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 1. szám - SZEMLE - Ferenczi Zsuzsanna: Útunk, Igaz Szó, Korunk

Ütünk, Igaz Szó, Korunk- ERDÉLYI MAGYAR FOLYÓIRATOK 1972 NYÁR-ÖSZ Néhány évvel ezelőtt, ha mai magyar irodalomról beszéltünk, csak Magyarország íróira, költőire gondoltunk; alig vettünk tudomást az (illyési ötágú sípról, mely megkapó szimbóluma ,a teljes, tehát a határainkon kívüli magyar írásnak, szónak is. Az évek múltával változtattunk ezen a gondatlan magatartásán, átlátva, hogy magunk látjuk kárát bezárkózásunknak, figyelmatdenségünikinék. De még mindig gyakori kérdés: hogyan lehetne tájékozódni a határainkon kívüli irodalmi életről? Ha Erdélyre gondolunk, könnyű válaszolni, bárkinek ajánlhatjuk, hogy olvassa az ÜTÜNK című kolozsvári irodalmi hetilapot. (Ma már újságárusoknál is kapható, és nagyobb könyvtárák is járatják.)

A lap 'szerkesztői célul tűzték ki, hogy heti tizenkét újságoldalon megkíséreljék a lehetetlent - teret adjanak költőknek, íróiknak (esetenként drámaíróknak), kritikusoknak, magyaroknak, románoknak, németeknek - de többször más országok <alkotóinak is, a társművészeteikről szóló kritikáknak, gazdag -képanyagnak; zenének, képzőművészetnek, kitekintsenek a világba - és mélyebben megismertessék Erdélyt, múltját és jelenét, a népet amely lakja, s a földet ahol élnek. A múltat idézik és a múlt nagyjait, filozófiával foglalkoznak és történelemmel is. S mindezt úgy, hogy a munkás, a közép- iskolás diák, sőt a tudományos kutató is találjon (benne olvasnivalót. S >az ÜTUNKak lapozva kiderül, hogy mindez mégsem lehetetlen.

Sokak számára emlékezetes maradt, hogy Petőfi halálának 120. évfordulóján a legméltóbb főhajtás az Igaz Szó különszáma volt. Ügy látszik, az 1973-as ünnepi évet készíti elő az ÜTUNKbm. Dávid Gyula tizennégy folytatásban közök (utolsó rósz a 39. számiban) szép tanulmánya, a Petőfi Erdélyben. Zömmel a kortársak emlékezéseiből, Petőfi verseiből, leveleiből és Szendrey Júlia naplójából áll össze az írás, mely néhány szép verselemzést is tartalmaz. Nagy értéke a sok és jóminőségű fénykép, többek között a nagybányai Aranyszarvas fogadóról, a költői kastélyról, a somfáról, mely alatt ma is áll foetonfceretbe foglalva a kőasztal, ahol a Szeptember végén íródott. A hagyományok ápolására alakultak országszerte a művelődési körök, melyeknek tevékenységéről gyakran olvashatunk az ÜTÜNK hasábjain. Sylvester János (a 31. számban) a zágoniak által rendezett Mikes Kelemen szám poriamról ír, melyen hazai és külföldi vendégek, de zömmel a ‘helybéliek vettek részt. Meghallgatták Domonkos Géza esszéjét, majd a Mikes-dráma és más jelentős történelmi színmű alkotójának, Veress Dánielnek előadását Mikes és a székely népnyelv címmel. A program Constantán Stanca Az egykori Havasalföld és Moldva Mikes leveleiben c. értekezésével zárult. Sylvester híradása mutatja, hogy egy kis helység is, ha van 'érdeklődés és törekvés az ott élőbben, rangos és fontos rendezvénynek adhat otthont. A 31. számban Murádin Jenő a magyar képzőművészet történetében nagy rangot kivívott nagybányai művésztelepről, a város és festők, a táj és a művészek kapcsolatáról ír.

Az ÜTÜNK több ízben megemlékezik az erdélyi irodalom elmúlt nagyjairól, akiknek neve - sajnos - oly ismeretlenül cseng a magyarországi olvasó fülében. Petelei István, Sípos Domonkos mellett Nagy Pál (a 34. számban) Tomcsa Sándorról ír, születésének 75. évfordulóján. Tomosa kiváló író, humorista volt. Egy erdélyi kisvárosban élt, és nem tudott, vagy nem akart hangos népszerűsítőkre találni. Ezért tartozik az elfelejtettek közé. Pedig Bajor Andor így ír róla: „Humorista volt, vagyis olyan író, aki mellre szívta a fájdalmat, azután szivárványtkarikákat fújt belőle. Így csak kevesen

87