Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1. szám - SZEMLE - Marafkó László: Bertók László: Fák felvonulása
Bertók László: Fák felvonulása Bertók Lása'ónak, a diáknak 1953-ban jelenteik meg először versei irodalmi folyóiratban. A költőnek önálló kötete nemrégiben, 1972-ben. Igaz, közben több közös bemutatkozásnak is részese volt, 1964-ben a Lengő fényhidak c, közös kötetben, 1969-ben a pécsi kiadású Útközben .antológiában, s 1971-ben A magunk kenyerén c. gyűjteményben, de mindezek nem pótolhatták az első, önálló kötet örömét, jelentőségét. S végre, a Magvető könyvkiadó jóvoltából tanúi lehettünk az önálló bemutatkozásnak is. Ami az első publikációk és a kötet között van: életrajz, egyéni történelem, sors. Mivel költőről van szó, élet és vers, megpróbáltatás és alkotókedv sokszorta inkább összefügg egymással, titkos csatornákkal kötődik egymáshoz. S ha bizonyos is, hogy az élet az elsődleges, az alkotókedvet meghatározó tényező, az is kétségtelen, hogy a kötet- nélküliség, a megméretés és visszhang hiánya egy idő múlva visszahat a közérzetre, a vers születésére is. Bertókot nem az elnyúló Iköltőavatás miatt nem itdkinthetjük fiatal költőnek, sóikkal inkább azért, mert az első kötet nem kezdő verseskönyv, hanem érett, ereje teljében levő költőt felvonultató bemutatkozás. Ha úgy tetszik - s tegyük hozzá: kényszerűségből - egyben válogatott kötetnek is tekinthető. A legutolsó antológiának (A magunk kenyerén) valamennyi verse megtalálható benne, ám a hármas bemutatkozás könyvéből (Lengő fényhidak) mindössze hat vers van itt is meg. A költő tehát .szigorúbban mért, mint ahogy azt a sokat markoló, szertelenebb első kötetektől megszóbtuk. Évtizednyi távolból jobban megítélhette, mi az, amit sajátjának érez, s mi az, .amin már túlhaladt. Bertókot a somogyi .táj .történelmet őrző vidéke küldte, ez csalta ki belőle először a lírát, és másodszor, a hallgatás évei után is a szülőföld (elhagyása, a városba szakadt költő idegenségérzése, s a gyermekkori táj iránti vágyódása szítja fel újra a versíró kedvet. Az óletfonmaváltás ki tudja, hány írót, (költőt indított az elmúlt évtizedekben a magyar irodalomba. De Bertók László, .szerencsére, jól tudja, hogy a másokénál mélyebb élmények, iaz életrajz önmagában nem lehet garancia a költészetben és a költészethez. Nemcsak latról van szó, hogy az életrajzi tényeknek költészetté kell nemesedniük, hanem arról is, hogy olyan költészetté, amely nem tetszeleg a költő fájdalmában, olyan költészetté, amelyben a költő túllép .saját megpróbáltatásainak egyszeriségén. S nem utolsósorban olyan költészetté, amely öntörvényű. A (külön életből egy másétól elütő művészetet létrehozni - ez lehet .az egyetlen cél. Ez a szándék rejtőzik Bertók (lírájának „férfiifcort” hívó, igénylő vonulata mögött - s nem az életkorral járó véglegesedós. Ebből magyarázható, hogy a kötetet a nosztalgiával való leszámolás uralja. Természetesen költőknél a vers egyben életforma Is: a keményebb költészet kimunkálása a költő arcélét is markánsabbá formálja. Ennek a folyamatnak a tükrei a (kötet gerincét alkotó versek. „Keményíts magadhoz” - írja a December című versében. Gyakoriak a télt idéző képek. A városba került költő idegenségtórzésének hangulati keretei ezek, s többek is annál. A tél kegyetlensége a költőt és a verset egyaránt keményíti, s Bertók szinte önkínzó könyörtelenséggel kényszeríti önmagát ennek elviselésére. Edzi magát a vállalkozáshoz, önmaga vállalásához. Hogy ne gyengítsék többé az elvágyódások, az egyértelmű 85
