Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 1. szám - TANULMÁNY - Sonkoly István: A hangfestés jelentősége Kodály kórusműveiben

HEHLER LÁSZLÓ

Vágfalvi Ottó kiállításáról

Hosszabb szünet után ismét a szőkébb pátria egyik művészének adott helyet a veszprémi Bakonyi Múzeum, amikor 1972 decemberében Vágfalvi Ottó festményeit bemutatta. A bakonyi-balatoni táj festője Vágfalvi, aki több mint húsz éve él a Balaton mellett, így kétszeresen is indokolt volt szereplése a Bakonyi Múzeumban.

Mészöly Géza óta sok festő keresi fel a Balatont, .azonban legtöbbjük csak futó látogatója a nagy tónak. Bbban a kapcsolatban nem az a nagyobb hiányosság, hogy nem élnek évszám a Balaton mellett a művészék, hanem hogy a Balatonit és környékét csak a turista pillantásával nézik, és festőként is elsősorban az idegenforgalmi központ látványosságait keresik, azokat örökítik meg; — más szóval: a felszínnél megállnak. Nagyon vonzó, egyenesen csábító ez .a felszín — meg kell mondanunk, de sóik példa mutatja, hogy a mélyebbre nem hatolok, iakik nem keresik a táj rejtettebb szépségeit, kevésbé látványos értékeit, igazán értékes festői alkotást nem hoztak létre.

Vágfalvi Ottó nem alkalmi vendég a Balatonnál. Két évtizede itt tanulmányozza a mandula virágzást és 'az őszi hegyoldal színcsodáit, a tó nyári kékeszöldjét és a jégen dolgozó nádvágók hajlomgását. Másfelé is jár, elsősorban Tokajt keresi fel gyakran, ahol sok festői motívumot talál, legtöbbször mégis a számára otthonos balatoni táj

VÁGFALVI OTTÓ: VIRÁGZÓ FÁK

79