Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1. szám - TANULMÁNY - Sonkoly István: A hangfestés jelentősége Kodály kórusműveiben
LOSONCI MIKLÓS Dohnál Tibor győri kiállítása Dohnál Tibor művészete élményeinek és tapasztalatainak dús haj szál gyökérzetéből építkezik. Figyeli a természeti és társadalmi formák partitúráját, először magának kot- tázz.a, s csak hosszas várakozás után szervezi gondolatait és felismeréseit áttekinthetően bonyolult rajzírássá. Megáll valami folytatásra váró fontos részletnél, s addig nyugtalan, míg zárt festői ritmussá nem véglegesíti. így válnak több élménysíkból szerveződő formái mindig eszmehordozóvá, a mű alakzata szolgálatot teljesít, valamit megörökít, fennmaradásra ítél az élet alapvető körforgalmából. Egy-egy grafikája sorokra osztott lap, mely megtelik lelküileténck és hangulatváltozásának írt jeleivel, s ez az egyiptomi minta nyomán sodródó áradat mégis független képi világ, mely a természeti környezet gazdag tárházából válogatja a tudatával szinkron s a kifejezéshez szükséges időszerű mozzanatokat. Lágy vonaljárás hálózata keres kapcsolatot az évszakok szövevényeivel, s mindazzal, ami. Dohnál Tibort a fölemelkedésre váró népművészetből és a külvilágból megragadja. Soha nem ismétel, mindig folytat, a népdal tavaszidézetét Ö asszonyban jeleníti. Dohnál Tibor győri kiállítása mindenkit meggyőzhetett arról, hogy a grafika alkalmas nemcsak a külső valóság ábrázolására, hanem érzelmek rögzítésére is. Az értelemmel irányított vonaljáték virágoknál, vadászéletnél, Freud intellektusánál egyaránt időzik, a. rajz hol a valóság irányait, hol az emberi gondolkodás határait követi, s ilyenkor a hagyományos szerkezet egyéni jelrendszerré bővül. Mágikus ábrák, népművészeti források, egynemű és polifon együttesek váltják egymást a linómetszetek felületein, s e képzeletrajzás más-más együtthatóikkal jelöli a Fehémépekst, az Ormánsági életfát és a bozótos élágazású Bennszülöttek ünneplőbent. A földrész-intenzitású Békemenetben virággal, csillaggal hintett lovak, nők sétálnak az évszakok kellemes medreiben, s a galambok is a békesség naprendszerének szárnyaló követei, Rendezett torlódásban hömpölyög a művészi kategóriává előléptetett élet, s e termő föltartóztathatatlanság rajzi 'minősítése eredményezi a mézeskaláccsal tündöklő Lakodalom duhaj egészséget. Dohnál Tibort elsősorban a fejlődés állomásai érdeklik, az élet szerves folyamata, a szüntelen átváltozás, mely partot érve jut el levéltől gyümölcsig, .szerelemtől anyaságig. Ilyen lelkülettel vizsgálja linómetszetén Az almafát, s a Gyümölcsoltók környezetében szavakkal is jelzi népdal-indítékú Ars poeticáját: „A fa koronája annál magasabbra női, minél mélyebbre fúródik gyökere a földbe, minél mélyebbre fúródik gyökere a földbe.” Dohnál Tibor képekké alakított magatartása Kazinczy Ferenc jelmondatát igazolja, azt, hogy a művész egyszerre legyen tüzes orthológus és neológus, szenvedélyesen hagyománytisztelő és újító. Azonos életkategória minőségi átváltozásait érzékelteti az Asszonnyá válásthan. A fogadó termőerő új életágat hajt, az áttekinthető vonallabirintus a születés stádiumait járja körül. A titok, a misztérium rendeltetését és törvényeit nevezi meg rajzi örvónyléssel az Ormánsági életfában, ahol a növényszerűen in76
