Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 1. szám - TANULMÁNY - Sonkoly István: A hangfestés jelentősége Kodály kórusműveiben

dázó, idolszerű asszonyok menotoszlopában a szív és méh virágzó és roncsok csatornák jelöli meg a Kodolányi jelezte baranyai múlt keserveivel, de Ady költői szavainak többletével Is: „az élet szent okokból élni akar”. A vonaláramlásban gondolatot közvetít Dohnál Tibor, nem törődik bale a lelki halálba, hessenti a fehér gyászt, s aki elolvassa e sorokra bontott rajznovellát, az nemcsak gyönyörködik, hanem megtisztul, mert e harmónia az igazságot közelíti.

Nem az élmény első, hanem elmélyült rétegét testesíti, a szemlélődés magaslati pontjait engedélyezi formáikká tömbösödni. Eszmei arányokra is ügyel; nemcsak a nosztalgia, hanem az indokolt derű és öröm is kellő térhez jut. Ilyen igénnyel és elhatározással komponálja Szőnyegtervét, ahol képzelete a népművészet bő forrására bukkan.

Festményei baililadás hangvételűek. Mindez nem annyira témaválasztásában, sokkal inkább a szerkesztésben nyilvánul meg. A központi motívum koncentrált festői térben jelenik meg, a háttér nem alárendelt közeg, hanem a festőileg előadott cselekmény mellékága, mert a napraforgóval jelölt asszony nem önmagában áll, a Pillangó könnye77

DOHNÁL TIBOR: AZ ALMAFA