Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 1. szám - TANULMÁNY - Sonkoly István: A hangfestés jelentősége Kodály kórusműveiben

Bizonyos azonban, hogy ezt a csendet csak akkor hallhatjuk meg, ha előbb mindenestől gyermekiké válunk. Utána viszont már nem szépíthetjük a dolgot: az utolsó stáció gyermek-gyilkosságot követel. S mintegy végső paradoxonként: áldozatunk szeméből kell kipillantanunk a saját öreg szemünkkel. Ezt a morbiditásig túlzott képet talán önkényesen szűrtem ki ebből a piktúrából; mégis 'azt gondolom, hogy önkéntelenül is benne van. Valami olyasmi, hogy számunkra felfogható bizonyosság (ha van), csak ellentmondásban 'ragadható meg, - amihez képest legfeljebb azok a rejtélyes fónyde- rengésék egyértelműek, amelyék - mégis - valahonnét, valamilyen indokolatlan résen vagy ablakon keresztül, indokolatlan szögből, de súrolva érintik - vagy inkább: megkí sértik - iá legtöbb Bálint képet.

Talán azért is, mert egy gyermek halála felől sosem lehetünk egész biztosak.

Kedves Barátaim; szerettem volna Bálint Bandi képeiről kicsit szakszerűbben beszélni, de .ahhoz laikus vagyok. Helyette kénytelen vdlfiam csalni, is egy ember, egy kedély világáról, meditativ megnyilatkozásairól számot adni pár szóban; .amilyennek megismertem, kifigyeltem .magamnak - s mindezt 'lehetőleg úgy, mintha csakugyan a képeiről beszélnék közben.

Itt, Budapesten, (közel 20 éve nem láthattunk tőle ilyen átfogó, a pillanatnyi életmű minden fontosabb állomását jelző kiállítást. De ez .nem ritkaság; .az adósságainkban páratlanul gazdagok vagyunk. Ez a piktűra pedig - fiatalos energiával — pálya-csúcson áll. S talán épp ezért nem árt egy pillantást hátra is vetni. Festészete egy, már a háború előtt szerveződő, s. a felszahadulás után nyilvánosan is jelentkezni tudó csoport, az Európai Iskola szellemi és erkölcsi útravadójával indult igazán; s egy olyan programmal, amit Vajda Lajos így fogalmazott meg: bartóki út a festészetben. Tehát, nem Erkel Ferencé, mondjuk. Vagyis semmit meg nem .tagadni hagyományainkból, ;ami .mai érzékenységünkhöz .is szól; és nyitottá tenni magunkat a mások, a teljesebb világ felé. Szolidaritást vállalni ,a tolmácsot .nélkülözni tudó emberiséggel - valahogy úgy, .ahogy Bálint alakjai, tárgyai, idomai, színei vállalják magúikat és egymást ezeknek a képeknek puritán tereiben ós felületein: együtt .és mégis külön.

Vagy Ars Poeticájának .a szavaival: „Párizsi éveim .alatt megőriztem .magyarságomat, és most .meg kell őrizzem .azt, .amit Európa bízott rám: az 'igazság és szabadság áramainak érintésétől keletkező új Formát.”

Ennek a termékeny szótszflkítottságnak az üzeneteiről ad számot ez a kiállítás.

75