Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 1. szám - TANULMÁNY - Sonkoly István: A hangfestés jelentősége Kodály kórusműveiben

tolmácsra. Nem egymást magyarázzák, nem a kép magyarázza őket. Ott vannak tetten érve, ahol még - illetve már - a magyarázat csak ókoskodás lenne: eleve adott, megmásíthatatlan j elemlótükben.

Bálint sokszor emlegetett líriyjnusa, a gyermekibe való szüntelen visszatérése azonban - éppen az elmondották alapján - sokkal bonyolultabb és filozofikusabb, mint ahogy az elemzők némelyike banalizálja. Mindennapos józanságunk tulajdonképpen itt van próbára téve. Általában nyugodtabbalk vagyunk, hogy ahol a hierarchiák uralkodnak, is a különböző nyelvek olyan tetszetősen igazolják magukat: az a hiteles világ, az az értelem méltó közege, amiben a lényeg megbízhatóan konkretizálható. S ami nem ez, nem ilyen: legalábbis gyanús, hogy csupán -arti-sztiikum, játék - végül is, egyszerűsítés.

Természetesen, van ilyen - ia lírizmusnak és gyermekinek olyan hangütése, ami el se tud indítaná a katarzis felé; sőt, nines is szándékában. Bálint viszont éppen abba lök belle - s talán még -szorongatóbban, követeiőbben is, mint -sokan azok -közül, lalki-k a „logikus konkrétság” nevében -szólítják meg -a világot. A lírizmust, a gyermekit ugyanis éppen -arra használja fel, hogy fordított Jóbiként, mazochista -őszinteséggel -és tiszteletlenséggel pontosan -azt kérdőjelezze -meg, -amitől -akár boldog is lehetne: a gyermek éles-szemű vakságát és érzékenységét minden iránt, -ami önfeledt, tiszta -és ártatlan, s ami puszta ön-létében is csodálatunkra -méltó.

Bálint ugyanazzal a gesztussal, -amivel a dolgok -sugárzó édenét fölidézi - egyúttal a fonákját -is megmutatja. A damoniájá-t és közönyét. A telített ürességét. Hogy az éden is os-ak látszat. Hogy <a megváltó egym-ás-mellé-rendelés is kétes - s lehet, hogy sokkal inkább olyan hazaérkezésről van -szó, -amiben az egyenrangúságra ítélt alakok, tárgyak, idomok, forrnák, színek kollektív magánya az utolsó stáció.

BÁLINT ENDRE: VÁNDORLEGÉNY ÜTRAKÉL

Ez lenne tehát a valóság álommal, lírizm-uss-al, gyermekivel meghódított konkrétsága? Csupán egy állomás, -ami egy még mélyebb, még feloidhatatlamfflbb konkrétságra nyit -ablakot: a csendre, amit nem -lehet megszólítani? Ez a csend pedig -már -az ontológiai megrendülésé: hogy -még akkor is további -túlsó partot kell sejtenünk, miikor ezt semmi nem indokolja. A Várakozók víziój-a, mintha -tematikusán is ezt az anyagszerűvé sűrűsödött csendet -akarná szóra -bírni. De tudjuk: csak az értelem beszédes; még akkor is, mikor -már rég n-em róla van szó.

74