Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 1. szám - TANULMÁNY - Sonkoly István: A hangfestés jelentősége Kodály kórusműveiben

Szitáló eső, északi köd rezeg át a Norvég leányok ütemein. Szekvenciálisán lefelé vonuló staccato ingamozgásszerű akkordpár centrálisa valósággal jégeső hatást revelál hangzatváltozásaival, melyet kiegészít a basszus szólam ritmikusan visszhangszerű felelgetése. Kodály felkészült ennék megkomponálására érzelmileg is, mielőtt belefogott megzenésítésébe, végignézett számos norvégiai fényképet az Ibusznál.

Akkor dváltásókfcal, mint hangfestő eszközzel fejezi ki az anyai hivatást a Molnár Annának az utolsó versszakja végén, melyet ütemenként Ismétlődő akkord sorozattal érzékeltet, s ez a misztikus félhomály valósággal vibráló hangszínt eredményez.

Vissza-visszatér több ízben a Mester a sírás, a fájdalom extatiikus kitörésének zenei bőkeretezésére. Nagytereiben mozgó dallamív, jelzi ezt zenekari kíséretes Ady-dallábun, félhangonként csúszkáló szeptimhangzat-sorozatok törnek elő a Psalmus ütemeiben, végül ez terepárhuzamokban jelentkezik, majd más hangközű szólamokban folytatódik a Székely keservesben, hol ez a legény elbujdosását, ha,Elvárását jelképezi.

„Bartók szerint Delius használja először a kart szöveg nélkül. . . Nálunk Kodály - anélkül, hogy Deliusnak még csak nevét ismerte volna - foglalkozott hasonló gondolatokkal.” (Delius bemutató Bécsben. Zeneközlöny IX. (1911.) II. sz. 340-42. 1.) A csukott szájjal való éneklést italán senki több poézissel nem valósította meg, mint Kodály a Hegyi éjszakák öt varázslatosan igéző zeneképében.

Hangutánzó, toldalókszócsikák -is sokszor tarkítják darabjait, melyek egyébként sűrűn előfordulnak a népdalok ősi egyszólamúságáhan is. Kodály kiemeli, fokozza ezek jelentőségét; így a Harangszóbam giling-galang, és bamm-bomm, a Pünkösdölőben zeng-bong, a Székely keservesben az aj szótag végighömpölygése az alt, majd a többi szólamokban, hol tercparalellekben, hol más megoldásban. Az utóbbiban még a bom- bom ismételgetése is található.

Alighanem a hangfestés körébe tartozik az is, mikor a dallam legmagasabb hangját a szöveg centrumszavára tartogatja. Így pl. A franciaországi változásokra c. Batsánvi- rérfikarában Párizs szó első szótagjára kerüli a legmagasabb hang, az á. Egyébként zeneszerzés! tanóráin is hangsúlyozta, hogy a legmagasabb hangot lehetőleg csak egy ízben érintsük.

A hangfestés megvalósítására oly gonddal készült a Mester, hogy ennek fokozása érdekében több ízben hangszerkísérethez is folyamodott. Nem mintha nagyon vonzódott volna a billentyűs hangszer és énekkar fúziójáért. Féltette Kodály az énekkari intonálás tisztaságát, mőlyet veszélyeztetett a temperált hangszerrel való együttműködés. Még „a legtisztábbra hangolt zongora sem lehet az ének zsinórmértéke”, mert az enekiszolamok „többnyire süllyednek, a zongora marad” - írta Énekeljünk tisztán c. kiadványa bevezető soraiban. Mégis zongorakíséretet kívánt a Vejnemöjnem muzsikál c. vegyeskari művéhez, mely természeteseit 5/4-es ütembeosztású, miután ebben az ütemnemben virágzanak a Kalevala ősi -rúnái. Ebben a kísérő zongora a kantele pengését imitálja, mellyel kísérték a dalolást a finnek. Trombitaszó, dobpergés járul a Katonadal férfikari letétjéhez, fuvola piccolo erősíti a Karácsonyi pásztortánc bensőséges hangulatát.

Mindez a hangulatteremtés jól megtervezett Kodálynál. Csakhogy Ö nem a fotográfus hűségével -ábrázolta a természeti tájaikat, mint pl. Strauss Richárd -a szélzúgást az Alpesi szimfóniájában, vagy a fej vétek a Sajóméban, gyereksírást a Sirnf. domesticában, hanem lélekkel telítette ,a zenei ábrázolást, mint Liszt, Debussy, Ravel a kórusaiban, s más műveiben. Kodály sikeresen elkerülte Strauss realisztikus ábrázolási típusát, mert Ö mást, meggyőzőbb hangfestést akart kifejezni. A karvezetőkön, s az énekkarok lelkes dalosain múlik a Kodály-kórusoklban rejlő rengeteg poétikus hangutá-nzás élettcljes megvalósítása.

72