Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1. szám - TANULMÁNY - Kiss Károly Ernő: Kisfaludy Sándor életútja és költői fejlődése II.
Az idegekre menő helyzetnek végül lis egy Kisfaludynalk kedvező rendelkezés vetett véget - mint azt a Hattyúdalból iis tudjuk. Zürich bevétele után a megviselt császári csapatokat szövetséges -orosz hadaikkal váltották fel; Kisfaludyt pedig úti szolgálatra osztották be, s anyagbeszerzésre Ausztriába küldték. Alkalmasnak látta most az időt a szabadulásra, s beadta lemondását tiszti állásáról. Negyedév is eltelt, mire megkapta al'boosátó levelét („minél fogva isimét szabad ember s magyar lehe* ték, is más kényétől függetlenül kedvem szerint élheték”). Be más, be boldogabb volt e visszatérés szeretett hazájába annál, amit egy évvel előbb a Kesergő Szerelemben elképzelt! Közben az Okos Rózia sem tétlenkedett. Ö maga -nagybátyját, a hű Takáts közvetítésével pedig Kisfaludy Mihály beleegyezését is megnyerte a házassághoz. Mire októberben vagy novemberben Sándor vizen és szárazon hazavergődött, a családi és vagyoni akadályok is elíhárirtattak, s a költő 1800. jan. 20-án annyi félreértés, küzdelem, tévelygés után a gógánfai templomban házasságot köthetett menyasszonyával. A 3 éves viszontagság - az eposzi kor - véget ért tehát. Költőnk kijárta a nagyvilág iskoláit, de onnan oly élményanyagot hozott magával, melyből szinte egész költői pályáján merített. A Kesergő Szerelmen már csak igazítania kellete itt-ott. A Boldog Szerelem is születőiben van nemsokára a boldog ötvösi és kámi időkben; s ha az élét prózájában a költői lendület el-elakad, Rózával együtt simogatják, rendezgetik a nagy kalandról szóló leveleiket, mielőtt -irodalmi mű lenne ezekből is. Mert Kisfaludy Sándor és Szegedy Róza levelezése és az ebből született regény voltaképpen egy megélt költemény a nehezen megtalált és rettegve féltett boldogságról. Megérdemelné, hogy róla nemcsak mint életrajzi forrásról, hanem mint irodalmi alkotásról is megemlékezzünk, de helyszűke miatt erről le kell mondanunk. Mégis annyit megjegyzünk, hogy költőnknek ez a kevésbé elismert műve minden befejezetleüsége mellett som unalmas olvasmány. Tartalmát változatossá teszik az áradozó és panaszos vallomásokat felváltó életképek, emberekről mondott vélemények, háborús jelentések, valamint emlékezések a múltakra. És itt Imrének több beszámolója van. Nem jelentéktelen mondanivalója a levélregény-nek, hogy -benne költőnk igyekszik magyarázatot adni arra az ellentmondásra, mely a Róza-szerelem és egyidejű szerelmi kapcsolatai között érthetedenkedik, s azóta is botrányköve a Kisfaludy kutatóknak. Ezek - legalábbis a levelek fényében - nem tekinthetők éppenséggel hűtlenségnek Liza-Rózával szemben, aki kiutasította annak idején túl heves udvarlásáért. Máshol kereste hát a szerelmet, de tapasztalva ennék ürességét, visszatért az egyetlen Igazihoz. „A TELJESEDETT SZÉP REMÉNY” Költőnk tehát elérte célját: mély érzésű, szellemi igényeit is kielégítő, szeretett és szerető asszonya oldalán élhette a magyar nemes -szabad, független életét. Ügy 'érezte, hogy Rozit napról napra jobban szereti és becsüli.6* így a megkezdett házasélet szerencsés folytatása lett az egymásra találásnak, mely mögött, ha jól meggondoljuk, csak rövid közvetlen ismeretség állott. De a független nemesi élet sem volt éppen gondtalan. Lakóhelyüket is többször változtatták az első években. Előbb a Szegedy birtokon éltek: Ötvösön, Róza kedves tartózkodási helyén, majd a családi osztozkodás után a Vas megyei Kámban. Innen az új háborús helyzet miatt, másrészt mert a kemenesaljaii klíma nem kedvezett Róza asszony gyenge egészségének, 1805-ben Sümegre költöztek. Az egykori Sándorffy házat Kisfaludy Mihály még 1799-ben fiának ígérte, de a beköltözésnek akadályai voltak. Most végre 27 év múltán hazajött Sü-meg költője abba a házba, ahol született. Az -egymásra találás, egybekelés után ez a hazatalálas is -nagy -élménye lehetett. A nagyvilágot megjárt, de lelke mélyebb rétegeiben vidékinek maradt Kisfaludy hamar beletanult az új életbe. Mindjárt kezdetben megválasztották Zala megyei tábla-bírónak. Ez ugyan inkább csak tiszteletbeli hivatal volt, -de a megyepolitikai életben való részvételre jogosított, s mint látni fogjuk, Kisfaludy élt is e jogával. Beletanult továbbá a vidéki gazdálkodásba, s ez nem kevés gonddal járt, noha határozottan volt hozzá érzéke. Anyagi helyzetük azonban nem volt olyan rózsás, mint általában feltételezik, s itt véleményem szerint jelülvizsgálandók a Szegedy Róza dús bozomátiyáról szóló híresztelések. A Szegedy család valóban sok jószággal bíró família volt, de ezek akkor általában gyengén jövedelmezhettek. Ennek közgazdasági, politikai okaira nem térhetünk ki, csupán arra a tényre, hogy Kisfaludyék -egy életen át anyagi gondokkal küszködtek. Ez kitűnik a 63
