Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 1. szám - TANULMÁNY - Kiss Károly Ernő: Kisfaludy Sándor életútja és költői fejlődése II.

kárül töredékben maradt 1 oviéi regényét „Két szerető szív története eredeti levelekben a múlt francia háborúból’ címmel. E mű általános vélemény szerint idegen minták, hatások, sőt kölcsönzések fel- használásával készült (a levélregény divatos műfaj volt ebben az időben), ám legalábbis lényeges adatközléseiben életrajzi hitélűinek tartják. Véleményünk szerint is túlnyomóan az eredeti levelek nyomán készülhetett, j élességei, de még fogyatkozásai ás ezekből s a be,nmük megörökített helyzetekből erednek. Az persze, hogy mi volt az eredeti levelekben, s mi bennük az irodalmi hozzáköltés, aligha tisztázható; még a kölcsönzött szövegrészek lehántolása után sem, hiszen ezek az eredeti levelekben is benne lehettek. (Ezt a költő kezdeti elfogódása is indokolja; a Hattyúdalban maga is hivatkozik erre.56) A levelek hitelét a partnerek jól kirajzolódó jelleme, fejlődésük lemérhetősége is bizonyítja, nem is szólva a dátumok, események tanúskodásairól. így Bodorfy Imre és Meződy Liza levelezésében, ha némi átpolitúrozással is, Sándor és Róza levélváltását kell látnunk, és mint ilyent életrajzi hitelűnek vesszük.

E költői ihletésű és irodalmi beszűrődésekben bővelkedő levélváltásban talált is végre egymásra a Kisfaludy /pár. Elvonatkoztatva a levelek tartalmától, ez az érintkezési forma kiválóan alkalmas is volt a régi tűz felélesztésére, kivált levelező partnereink helyzetében. A levelezés természeténél fogjva is iliúziőkeltő, az illúziónak pedig nagy szerepe van a szerelmek születésében. Az lmre-1 évelőkben van még valami Himfyre emlékeztető: panaszok, sóvárgások törnek fel benne, előbb még kölcsön/hangokkal is, de az érzelmek feléledésével a Kesergő Szerelem végtelen .panaszai, végtelen vallomásoknak adnak helyet. Ezek csakhamar felélesztik Róza érzelmeit is, melyek szintén nem hamvadtak el, s így „láng gyúit a láng gecjedelmioél.”

Róza érzelmi válságát ás innen ismerjük. A Liza-levelek szerint érzelmeik már első találkozásukkor kölcsönösen fellobbantak, de a rokonság (atyja még 1796-ban meghalt és teljesen árva lett) hevesen ellenezte - családi tekintetekből is - a bizonytalan helyzetű Kisfaludyval való házasságot, s a leány elfojtotta érzelmeit. Tette ezt annál inkább, me,rt nem bízott udvarlója „karakterének állandóságában”. A rokonoknak tetsző házassági terveket viszont elhárította, mert csak egy maga elképzelése szerinti, őt becsülni tudó férjjel volt hajlandó megosztani életét. Árvaságában felváltva az ö tv ősi családi kúriában és a felső őrsi parókián, prépost nagybátyija házában - 24 éves létére - eléggé társtalannak érezte magát, s ágy a 3 év előtti udvarló jelentkezését nem fogadta idegenkedve. Mint más források is tanúsítják, .közös barátaik, Skublics és Takáts révén tudott is róla, meg a készülő Bimfyről; talán olvasott is az epedő versekből, de azért eleinte nem akarta elsietni a dolgot. Ám a sokat kiállt és még nehéz idők előtt álló udvarió állhatatos és türelmetlen ostromának ezúttal nem tudott ellenállni, s 1799 febr. 4.-én a szerelem és barátság jegyében elfogadta Kisfaludy házassági ajánlatát.

Hanem ez a vallomás kissé késve érkezett ahhoz, hogy Kisfaludy reményeit nyomban valóra váltsa. Az 5 évi katonáskodás letelte után szerződése értelmében szabadulhatott volna (kivált még béke időben), de a béke kilátásai egyre romlottak, s 1799 tavaszán kitört az új háború 'Franciaország és a második koalíció között. Róza boldogító válasza épp akikor ért a táborba, amikor Kisfaludy ezrede bevetés előtt állott. (Március 20-án lehetett.57) Ilyen helyzetben katonai és magyar becsülete nem engedte meg .a leköszönést, de ezzel vállalnia kellett a csaták minden kockázatát. Ezen keseregve és reménykedve végrendeletként hazaküldte „jegyesének” a Himfy kéziratát, meghagyva, hogy küldeményét csak halála esetén bontsa fel.58

De ezzel új érzelmi helyzet is kezdődött. Míg eddig a levelezés romantikája az illúziókat táplálta, a háború véres realitása fel szaggatta és elmélyítette a valódi érzéseket. Kisfaludy boldog,, de „szerencsétlen boldog”. „Megtaláltuk egymást a földön, de most - midőn má,r talán késő.” (15. levél). De azt is elismeri, hogy „iszerelmiik epokája” levelezésükkel kezdődött! (14. levél.59) És Liza-iRózában is most szabadultak fel igazán az érzések, a hőse életét veszélyben tudó nő kétségbeesésében. (10. levél). S erre volt iis oka. Márc. 20-tól június végéig Kisfaludy személyesen is részt vett a véres harcokban, melyek során a császári hadsereg Károly főherceg vezetésével benyomult a franciáktól megszállott Svájcba. Az osterachi, stokachi, winterthuri, zúnehi csaták nagy emiberáldoza- tokkai kivívott győzelmieket hoztak a császári hadaknak, .s Kisfaludy is részese e harcoknak, állandó életveszélyben forogván. Róza napjai is komor hangulatban teltek itthon.66 S csak a háborús levelek, az „élek még és szeretlek” ismétlődő üzenete oszlatta el időnként borúját. Kisfaludyt viszont a harcok veszedelmeinél is jobban meggyötörte a levelek el -el maradó zá sa - szerencsére csak a háborús postaszolgálat fennakadásai miatt gyanút, bizalmatlanságot táplálva benne.

62