Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám - SZEMLE - Angyal Endre: Gál István: Bartóktól Radnótiig
Gál István: Bartóktól Radnótiig Huszonegy tanulmányát gyűjtötte össze ebben a kötetben Gál István: jórészt 1967 és 1972 közt különféle magyar folyóiratokban publikált dolgozatait. Említsük meg, hogy egyikük - a Laj tha-tanulmány - 1972-ben az Életünkben látott napvilágot, öt másik tanulmány pedig a pécsi Jelenkorban. Gál a Dunántúl szülötte: érthetőek tehát szoros kapcsolatai a dunántúli irodalmi centrumokkal. Ö maga már vagy negyven éve a magyar művelődés jelentős egyénisége, úgy is mint tanulmányíró, úgy is mint folyóiratok, gyűjteményes kiadványok szerkesztője. Utaljunk csak a felejthetetlen Apollóra, a magyar és közép-európai humanizmusnak erre a fontos orgánumára, vagy az először németül, majd magyarul megjelent kötetre: Magyarország és Keleteurópa. Egy mozgalmas, nagy szellemekben gazdag, pezsgő szellemi életű, politikai téren azonban egyre inkább a fasiszta barbárság felé sodródó korhan Gál, a szerkesztő, író, művelődésszervező két nagy gondolat mellett állt ki: a modern humanitás és a kelet-közép-európai népek barátsága, együttműködése mellett. Sokat tett a magyar irodalom, művelődés angolszász kapcsolatainak érdekében is. Az 1950-es években gyanakvással szemlélték őt emiatt, egyideig hallgatnia is kellett, napjaink azonban meghozták neki a teljes elismerést, megbecsülést, értékelést. Akik ezt a szép kötetet végigolvasták, azokban ez az elismerés és megbecsülés csak fokozódni fog. Mint olvasmány is nagyon élvezetes, helyenkint egyenesen izgalmas. Szerkesztői, írói, művelődésszervezői munkájában Gál sok jelentős egyéniséggel állt kapcsolatban: kéziratokat kért tőlük, baráti szolgálatókat tett nekik, levelezett velük. Ezekből a kapcsolatokból alakult ki a kötet anyaga. Gál igen szerencsésen egyesíti az esszé, a memoár és a forrásközlés műfaját. Felhasználja saját 'egyéni emlékeit, idézi a hozzá intézett leveleket, legtöbbször teljes terjedelmükben, s mindezt az esszé keretébe foglalja. Kétségtelen, hogy az ún. esszéíró nemzedéknek Gál István egyik fontos és értékes alakja. Babits Mihály egyénisége, életműve áll a tanulmánykötet középpontjában. Babits Gálnak talán legkedvesebb írója. Doktori disszertációját róla írta, s rendszeresen feldolgozza hagyatékát. Hozzánk intézett levelében (1973. IX. 10.), ahol mostani tevékenységének különböző területeiről számol be, ezt olvashatjuk: „Ezek közül a legfontosabb és legszebb a roppant arányú Babits-hagyaték körüli munkám.” Nem meglepő tehát, ha a babitsi problematika a kötet négy tanulmányában 'is felmerül. (Babits és Bartók, Babits és Szabó Ervin barátsága, Babits és Szabó Dezső, Babits a világbékéért.) Űj fényben jelenik meg - jórészt forrásértékű szövegek közlésével alátámasztva - Babits és a progresszív mozgalmak kapcsolata, a költő küzdelmei a világbékóért egy racionalista humanitás-eszme szellemében, s ami talán a legérdekesebb: Babits és a népi irány összefüggései. „Az I. világháború előtt - ugyanúgy, mint közvetlenül a II. világháború előtt 561 szemle
