Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 6. szám - TANULMÁNY - Horgas Béla-Levendel Júlia: "Minden oly szép, még a csúnya is..."

Az irodalomlban a Nyugat-nemzedéknek sok mindent pótolni is kellett. A késlekedés, majd a hirtelen gyorsulás okozta, hogy a Nyugat-Európában egymás után jelentkező izmusok nálunk szinte egyszerre, összekeveredve éltek, hogy a klasszikusabb szépség, a gyönyörködés és a rácsodálkozás eszménye ugyanakkor bontakozott a művészetben, mikor már szambeszálltak mindezzel a művészek. A művészi-politikai konzervativizmus mindkettőt veszélyesnek ítélte, s mind a két, egymással is élesen 'szemben álló irányt támadta. Kassák írja Az izmusok Magyarországon című tanulmányában, hogy „Babits gazdag formaélménye éppolyan nyugtalanítóan hatott, mint mellettük a festők és zenészek szélsőséges mozgolódása”.

A „formaélmény” forradalmasította a magyar művészetet, de igaz, feltűnésével együtt jelent meg az „irodalmiság” is, a vérszegény „esztétizmus”. A Kassák lapjaiban - az 1915-ben induló A Tett címűben például - gyakran megfogalmazott tétel a művészet céljáról, kötelező feladatairól, a művész-munkás elképzelésről mégis visszalépés volt, a jó érzékkel felfogott jelenség téves értelmezése, amelyen legjobb költői, festői és prózai műveiben éppen Kassák lépett túl leginkább.

*

A Nyugat-Európából áramló művészetnek, a „nyugatos” esztétikának és szépség-eszménynek egyik legeredetibb híve és terjesztője volt Kosztolányi Dezső. Nyelvművészetét, rajongását, egész költészetének ragyogását jól jellemzi - már címében is - két terjedelmileg is nagy verse, a Hajnali részegség és a Szeptemberi áhitat.

A Hajnali részegségben leírt álmatlanság, az éjszákai botorkálás (az indítósor fiktív megszólítása: „Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád”,-és a második szakasz kérdése- körülményeskedése: „Várj csak, hogy is kezdjem, hogy magyarázzam?”, egyaránt ezt a tapogatózást-matatást érzékelteti) kiindulópontja a későbbi felfedezésnek, a rácsodál- kozásnak. Az eszmélkedés mámoros, gyermekien tiszta és játékos, a rádöbbenés nem keserű tudomásulvétel, a vers inkább kinyílik, egyre magasabbra szárnyal, s egyre „szebb”, káprázatosabb lesz, a szépség pedig visszamenőleg is átszínezi, már-már feledteti a nem-szépet. A Hajnali részegség talán legmegrendítőbb szakasza a vers egész szerkezetében csak alap az elrugaszkodáshoz, s önmagában szinte kerek, különálló költemény;

Az emberek feldöntve és vakon, vízszintesen feküsznek, s megforduló szemük kancsitva néz szét ködébe csalfán csillogó eszüknek, mert a mindennapos agyvérszegénység borult reájuk.

Mellettük a cipőjük, a ruhájuk, s ők a szobába zárva, mint dobozba, melyet ébren szépítnek álmodozva, de - mondhatom - ha így reá meredhetsz, minden lakás olyan, akár a ketrec.

Egy keltőóra átketyeg a csöndből, sántítva baktat, nyomban felcsörömpöl, és az alvóra szól a harsány riasztó: „ébredj a valóra”.

A ház is alszik, holtan és bután, mint majd száz év után, ha összeomlik, gyom virít alóla, s nem sejti senki róla, hogy otthonunk volt-e vagy állat óla.

538