Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Pósfai H. János: Tűzből mentett papíron...
E fontos, az ország újjáépítése szempontjából igen jelentős politikai kérdéseken túl, sok minden mással foglalkozik a lap, iami egyúttal olvasmányossá teszi. Helyt ad a napi közlaménydkndk, tudósít a különböző szervek, szervezetek megalakulásáról, működéséről, részletes beszámolókat közöl a kommunista párt gyűléseiről, rendezvényeiről. Folytatásokban (közli például a polgármester élménybeszámolóját, aki több héten át a Gestapo foglya volt. Átvesz más lapokból olyan fontos írásokat, amelyeket szovjet szerzők készítettek a magyar olvasóknak. Közli például Mihail Leonov írását a szovjet bazafiságról. Lenin születésének 75. évfordulójáról szintén megemlékezik. „Lenin érdeme, hogy Marx elmélete Orosz földön a forradalom élettényébe öltözött” - írja. A magyar-német barátság igazi arculatát bemutatva a bknbósodó, alakuló magyar-szovjet barátságot méltatja. Ezekben a cikkekben mélyrehatóan bizonyítja, miért fontos a magyar népnek, hogy baráti jobbot nyújtson annak a Szovjetuniónak, amely vére huilatásával felszabadította hazánkat. Május i-én a világ-prolatáriátus nagy ünnepét méltatja, s arról tudósít, hogy az iskolákban megkezdődött a tanítás. Egy héttel később örömujjongással számol be a győzelemről, a második világháború befejezéséről. „Leltárt” készít a kőszegi harcok áldozatairól, a rémhírekkel szemben (közli a valóságat: összesen 26 polgár vesztette életét az „ostrom” alatt. Arról is beszámol, hogy a város megfosztotta díszpolgárságától Gömbös Gyulát és Imrédy Bélát. Megemlékezik a mártír Bajcsy-Zsilinszky Endre temetéséről, beszámolót közöl azokról a vérengzésekről, melyeknek 2500 áldozata volt Kőszegen. Hírt ad arról, hogy kijelöltek a város felszabadításakor hősi halált halt szovjet 'katonák végső pihenőhelyét, s hogy emlékművet állítanak az elesetteknek. A Kőszegi Szabad. Népnek összesen 4 3 szúrnia j elent meg. Ettől kezdve (szeptember 5.) Szabad Kőszeg címmel lát napvilágot. A lapban közzétett szöveg arról szól: „A mai naptól kezdődően továbbra is változatlanul szerdán és szombaton . . . jelenik meg lapunk. A címváltozás azért vált kívánatossá, mert Szabad Nép címmel - még a mi lapunk indulását megelőző idő óta - megjelenik egy napilap, éspedig a Magyar Kom munista Párt (központi lapja...” A lap azonban továbbra is igyekszik megmaradni az eredeti célok mellett. Politikai cikkeiben a demokratikus haladásért, a kommunista párt programjának teljes megvalósításáért harcol. Szembe fordul a megyei főispán intézkedéseivel, aki tehetetlenül elnézi, hogy Kőszeg 3000 ipari munkásának jóformán kenyere sincs, erős ellenállást fejt ki a rémhírek, pletykák ellen, s munkára, cselekvésre buzdít továbbra is. Fecsegés helyett legfontosabb a becsületes termelő munka - hirdeti. Maradandó emléket állít Kiss Jánosnak, Kőszeg szülöttének, akit december 4-én katonai pompával temettek el - (kívánságának megfelelően - szülővárosában. A lap további sorsa nem témája e munkának. Kifejezetten a Kőszegi Szabad Nép történetét kívánta összefoglalni. Azét a lapét, amely közvetlenül a felszabadulás pillanatában született, de vállalkozásával, bátor hangjával, célkitűzéseivel magára vonta Nyugat-Dunántú'l figyelmét. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a Kőszegi Szabad Nép - bár helyi lapként indult - túlnőtt azokon a kereteken, amelyek között született. Ténykedésében lényegesen több volt helyi lapnál, országos ügyeket hordozott vállain, s azokra a feladatokra mozgósította olvasóit, amelyek megoldása a felszabadult ország minden becsületes dolgozójának kötelessége volt. Felvetődik a kérdés: a fővárostól 260 kilométerre, az ország legnyugatibb csücskében, egy olyan városban, amely tíz nappal a lap indulása előtt még viszonylag megbízható menedéke a nyilas rendszer vezéreinek, valamint az SS-nek, miként vált lehetővé egy ilyen lapnak a megjelentetése? Kik voltak azok, akik a föld alól a napfényre lépve elindították útjára, megírták első számait? Szerencsére, élnek még a tanúk, akik visszapergetve az időt, meg tudják eleveníteni a múltot.13 47
