Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 1. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Pósfai H. János: Tűzből mentett papíron...

A Kőszegi Szabad, Nép „bábái” közt elsőnek kell (megemlíteni Berkó Pált, aki egy ideig felelős szerkesztőként működött közre. Berkó Pál 1945 áprilisának első napjaiban Szabó Imrével, Nagy Károllyal, Hegedűs Lászlóval s még több elvtárssal érkezett Vas megyébe. A Magyar Kommunista Párt küldöttjeiként jöttek, a pártközpont bízta meg őket azzal, hogy egy-egy járásban, illetve nagyobb településen (városban, járási székhelyen) működjenek közre az élet megindításán, segítsenek mozgósítani az újjáépítésre, mindazokra a feladatokra, amelyek a kommunista párt programjában szerepeltek. A budapesti küldöttek voltak tehát elsősorban kezdeményezői a lapindításnak.

A megjelenés első heteiben függetlenített munkatársa nem is volt a lapnak. A kőszegi pártszervezet munkatársai írták cikkeit, szerkesztették magát a lapot.10 Berkó Pál például a kommunista párt városi szervezetének megalakításakor titkárként működött, egyben ő volt a Kőszegi Szabad Nép felelős szerkesztője. Három héttel később - alig néhány napra - Hegedűs Lászlóra „testálják” a felelős szerkesztői posztot. Hegedűs szintén a pártszervezet egyik vezetőségi tagja. Utána Horváth Béla és Horváth István szerkeszti a lapot. Horváth István ma is Kőszegen él. Jelenleg az Asztalos kátéeszben raktáros. Az egykori szerkesztő így emlékezik a Kőszegi Szabad Népre:

„Nyomdász voltam. Csak a felszabadulás után tudtam meg, hogy Szálasiék, illetve a Gestapo hónapokon át figyeltetett. Egyszer azt találtam mondani egy nyilas párt- vezető előtt, hogy a németek soha nem fogják megnyerni a háborút. Ez elég volt ahhoz, hogy gyanús legyek számukra. Akkoriban félelmetes dolog volt nyomdában dolgozni. A Kőszegre menekült rengeteg nyilas ott nyüzsgöüt esténként. Ahogy szűkült az ország, egyre többen lettek. Lassan már csak itt nyomtathattak újságot, abban élték ki magukat.

Április első napjaiban Berkó Pál, Hegedűs László és egy dr. Tbiery nevezetű elvtárs alapították meg a Kőszegi Szabad Népet. Az első pillanattól kezdve munkatársa voltam én is. Nemcsak úgy, hogy szédítem, hanem úgy is, hogy írtam a lapba. Előfordult, hogy „egyenesben” szedtem a cikket, mert nappal nem volt időm megfogalmazni.

Nekem önálló rovatom volt, azzal a címmel, hogy Munkás szemmel. Ez volt az újság legbátta'bb „műfaja”. Volt is miatta nagyon sok kellemetlenségem. Az egyre jobban magához térő reakció fejei igen sokszor támadtak érte.

Hónapokon keresztül Horváth Bélával voltunk felelős szerkesztői a lapnak. Berkó Pál, Hegedűs László a pártvezetéssel voltak elfoglalva. Dr. Thiery sem dolgozott sokáig a lapnál. Néhány hót múlva elutazott, ugyanis ő menekültként tartózkodott Kőszegen.

Emlékezetem szerint a Kőszegi Szabad Nép csak az év végéig tudta tartani azt a forradalmi hangot, amellyé! létrejöttekor bemutatkozott. Már a 45-ös választások után - az itteni reakoió meglehetős felerősödésével - egyre jobban esett a lap. Utódja, a Sz.abad Kőszeg már korántsem volt olyan határozott, nyílt, mint a mi lapunk. Én 1945 utolsó heteiben már nem dolgoztam a Kőszegi Szabad Nép utódjánál. . .”

Szép Dezső, aki a szerkesztőségben dolgozott néhány hétig (Kőszeg, Chernél utca 3.), így .elevenítette fel negyedszázados emlékeit:

„Életem egyik legszebb időszaka volt ez. Fiatal, a szerkesztőség legfiatalabb munkatársa voltam. A Kőszegi Szabad Nép nemcsak Kőszeg, hanem az ország egyik legszimpatikusabb újságja volt a felszabadulás évében. Én nagyon sajnáltam, hogy megváltoztatják a nevét. Nem igaz, hogy a névazonosság volt a döntő ok. Akkor már többen volták a túloldalon is, a reakció nem nagyon szimpatizált a Szabad Nép elnevezéssel .. .”

A lapra vonatkozó legmegbízhatóbb adatokat egy megsárgult papír őrzi.17 Jelentés a Kőszegi Szabad Népről, amelyet valószínű a felelős szerkesztő juttatott el a Ma48