Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Szakály Éva: A fényre jött ember játszani akar
Az ember mindig szeretett játszani, s ez a kedv a felszabadult, ocsúdó, még különféle politikai és eszmei áramlatok között vajúdó országban, s benne a színházi múlttal rendelkező Szombathelyen logikus volt. Objektív oldalát ;a megváltozott társadalmi rend hozta: a demokratikus szellem felszabadította, magával sodorta a tömegeket... a háborús veszteségek és a sok szenvedés után az emberék önként és szívesen adták át magukat a játék örömének. A pártok klubjaiban, az üzemekben és az iskoláikban élénk kulturális élet pezsdült - s ebben nemcsak érzelmi, hanem politikai tendencia is volt. A pódium, a színpad erejével agitáltak politikájuk mellett a pártok: ez tűnik ki a Szombathelyi Állami Levéltárban őrzött iratokból és az eseményeket átélt megkérdezettek személyes élményeiből egyaránt. A város öntevékeny művelődési erőit a Szabadművelődési Felügyelőség fogta össze és irányította, de főként az első két esztendőben befolyásolni nem nagyon tudta. A városban még mindig nagy hatalma - érzelmi, eszmei befolyása - volt a katolikus egyháznak (Szombathely püspöki székhely!), s a különféle leány- és legényegyletek rengeteg vallásos tárgyú darabra kértek és kaptak bemutatási engedélyt. A tárgyi, anyagi feltételeket tekintve jellemző például, hogy amíg a hivatásos színház nagyon mostoha körülmények között játszott, addig a Szalézi Kultúrcsoportnak olyan kitűnően felszerelt színpada volt, hogy egy esetben (a különleges színpadtechnikát igénylő Mária című darabhoz) ezt bérelte ki bemutatójára a színház! Az ebben az időben úgynevezett szabad színjátszás két pólus köré tömörült: az egyház erősen kézben tartotta az iskolákban és a már említett ifjúsági egyesületekben - Szívgárda, Mária lányai, kongregáció, Kis Ferencesek stb. - a fiatalokat; a demokratikus erők az üzemekben és egyes iskolákban - NÉKOSZ kollégiumok stb. valamint a kommunista párt klubjain keresztül hatották. Az államrendből fakadó eszmének, s a kommunista párt egyre erősödő tömegbefo'lyásának köszönhető, hogy évek múltával végül is a demokratikus eszmék kerekedtek felül a kulturális életben is. A város színes, változatos, pezsgő öntevékeny kulturális életéből a színjátszást érintem mint a legerősebb, legközkedveltebb műfajt, mint a kor egyik jellemzőjét. .. 1946. RENDEZíNiI A SOROKAT (Politika és misztérium) Az előző, „csonka esztendő” részben az anyagi-gazdasági élet megindításáért, megteremtéséért vívott köznapi, de hősies küzdelemben zajlott, s az öntevékeny erők a hivatalos színház helyreállításán fáradoztak. 1946-ban a már említett mindkét „tábor” rendezte a sorait, mindkét fél tömegeket akart magának nyerni. A (klérus szempontjából főleg értékes volt ez a terület, hiszen a politikai hatalom kicsúszott a kezéből. Apróbb műsorok, jelenetek, egyfelvonásosok bemutatása, előadása jellemzi ezt az évet. Az üzemekben nagy kedvvel szervezkedtek a fiatalok egy-egy műsoros rendezvényre, -s gyakran bizony tragikomikus pillanatokat produkált az élet. Egy jellemző epizódot Steiner Sándor, a Vas megyei Lapkiadó Vállalat igazgatója mesélt el, aki ebben az időben tért haza munkatáborból, s a Cipőgyárban (akkori Bőrgyár) helyezkedett el. A gyár színjátszói bemutattak egy darabot, amelyben egy nyilas figura is szerepelt, s egész Szombathelyen nem akadt ember, aki elvállalta volna ezt az alakítást, ö vállalta, éppen ő, aki a saját bőrén 'érezte a „testvérek” magatartását, brutalitását, s éppen ezért élethűen tudta eljátszani... 521
