Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Szakály Éva: A fényre jött ember játszani akar
SZAKÁLY ÉVA A fényre jött ember játszani akar A színjátszómozgalom kezdetei Szombathelyen 1945-1948. „. .. játszani is engedd szép, komoly fiadat!” Az ember mindig szeretett játszani. Félelmét, örömét, bánatát vezette le, fejezte ki évezredek során a Sámánok körülugrálta tűztél a vásári csepürágók harsányságán, a eommedie deli’arte népies derűjén át Shakespeare, Moliére, Raoine színpadán keresztül, ebben az emberhez mindig legközelebb álló művészeti ágban. Ezért volt természetes, hogy még tankok - Nyugat felé tartó szovjet tankok - dübörögték Szombathely utcáin, de a romokban heverő városban már szárnyra kelhet a hír: 1945. április 22-én megnyitja kapuit a színház. Épülete nincs, szovjet katonák ácsolnak ideiglenes színpadot iá Kovács Szálló (ma Savaria) télikertjében. A hajdani együttes megfogyatkozva és megcsappanva gyülekezik, s a bonviván hordja a vizet, a primadonna súrolja a padlót, hogy nékik kenyér, a háborúban elcsigázott lakosságnak egy kis mosoly, derű jusson. A szovjet városparancsnok kérésére a volt katonazenekar tagjaiból Rózsa Ferenc irányításával megalakul a szíüházi zenekar, s Nyugaton még dörögnek az ágyúk, amikor Szombathelyen, április 22-én, vasárnap, kitört ablakok mellett, de lelkes közönség előtt megtartják az első színházi bemutatót Művész est címmel. A háborúban ittrekedt Zelenay József szín- társulata és néhány helyi műkedvelő megkezdi a felszabadulás utáni első színházi évadot, s ezután minden héten háromszor, mindig délután fél öt órai kezdettel várja a közönséget a színház . . . A győzelem napjáig, május 9-ig már két bemutatót tartottak (Tokaji aszú, Sárga rózsa, mindkettő operett), s a május elsejét a Rózsa-ligetben már együtt ünnepelte a lakosság a színészekkel a rögtönzött szabadtéri színpadon, Csejtei Pista cigányzenekarának hangjai mellett. A fordulat évéig, 1948-ig négy színtársulat játszott Szombathelyen (Zelenay József, Kőszegi Géza, Névery László és Horváth Gyula). Színvonalában hullámzó volt a város színházkultúrája, de a mostoha körülmények között játszó, mindig „álbérletben” lakó színház (Savaria Nagyszálló, Múzeum) már szervesen hozzátartozott a város életéhez, szellemi képéhez. Általa, benne a közönség 'ismét megtanult nevetni, dalolni, s a sok operettbemutató között láthatott néhány értékes, szép prózai előadást is. (Darvas: Szakadék, s néhány klasszikus prózai darab.) A színészek itt laktak, s nemcsak szórakoztatták a közönséget, hanem együtt élték az újjászülető várossal, együtt élték át politikai-szellemi átalakulását, felemelkedését. A színészek segítették az éledő öntevékeny művészeti mozgalmat, s a színjátszók, nem hivatásos zenészek, stb. alkalmanként kisegítették a színházat. S ha a hivatásos Thalia ennyire beépülhetett a város szellemi áramlatába, hogyne hagyott volna mélyebb nyomokat az a mozgalom, amelyet a lakosság áktívább, tanítani-játszani szerető rétege képviselt?! A felszabadulást követő években talán még a hivatásos színháznál is nagyobb szerepet játszották Szombathely művelődési életében az öntevékeny művészeti csoportok, közöttük is a színjátszók. $20
