Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Bertalan Lajos: Utak, sár és beton - Fehértói jegyzetek
Föl is adom a vitát, de ennék az út-ügynek még nem értem a végére. Mondják, hogy a község többet is áldozna rá, de nincs miiből. A községfejlesztési hozzájárulásból és más egyéb bevételekből nem lehet százezreket, netán milliókat leszakítani. Noha ott a lehetőség: minden útjavításhoz (ez nem azonos a karbantartással, hanem elsősorban az úgynevezett stabilizációs réteg, tehát kavicsburkolat megépítésével) ötven százalékos költségtérítést kaphat a falu az államtól. Ezt a kedvezményt azonban alig veszik igénybe, mert 1. nagy összegű beruházásról lenne szó, ez pedig más fontos és gyorsan megtérülő beruházások elől vinné el a pénzt; 2. a tagság egy része kidobott pénznek tekinti az útépítésre iszánt összegeket; 3. újabb kiadást szülne, mivel az új út értékének 5 százalékát i(ennyi az értékcsökkenési leírás) minden gazdasági 'évben tartalékolni kell. Csupán a főbb, eléggé nyomós okokat soroltam el, de így is kitűnik, hogy az állami jóindulat plusz 50 százalékos anyagi tehervállalás nem elegendő. Pedig az idő sürget. A közös gazdaság mindig értékesebb gépeket vásárol, gépparkja fokozatosan bővül. Nem ritka az olyan termelőszövetkezet, amelynek 8-10 millió forint értékű erő- és munkagép van a birtokában: vontatók, pótkocsik, teherkocsik, traktorok, (kombájnok, műtrágyaszóróik és vetőgépek, betakarító gépegységek. A gépek amortizációs (értékcsökkenési) kulcsa 8-12 százalék, ami azt jelenti, hogy 8-12 évig el kell tartania egy gépnek. Ezzel szemben gyákorlati példáit tömege igazolja, hogy a gépek egy része a közös gazdaságok zömében jóval rövidebb élettartamú, csak 5-6 éves. Hogy mit jelent ez veszteségben, könnyű kiszámítani. Ha például tízmillió forint értékű munka- és erőgépállomány tényleges értékcsökkenése a tervezett 8 százalék helyett a duplájára, 16 százalékra ugrik, évente egymillió forint veszik a sárba. Ebből már majdnem egy kilométernyi szilárd burkolatú utat építhetne a termelőszövetkezet. S még azt is fel kellene számítanunk, mennyivel több munkát adnak a sűrűn elromló gépek a javítóműhelynek, menynyi egyéb kárt okoz a munkagépek kiesése, hány ember munkaórái vesznek cl az ilyen fölös időpazarlás következtében. Az Űj soron Búza Gyulánéval találkozom, tőlünk a negyedik ház előtt. Söprögeti a járdát. A gyerekeket kérdem tőle.- Köszönöm, megvannak. Gyula itt lakik mögöttünk az Újtelepen, a Géza is.- Akkor szép új házban laknak. ■- Abban azok. Csak a sár elnyeli őket. Három traktoros van az utcájukban, ők még csak bekepesztenek valahogy, de autóval aztán ne adj isten... A Géza gyerek is azt mondja, leteszem az autóvezető vizsgát, aztán ha összejön a pénz, veszek egy pár ökröt... Nézek sután az asszonyra.- Azt bizony, ökröt - nevet rám -, mert amíg nincsenék ökrök, ki húzza ki az autót az utcából? Hát nem? Hát igen. 519
