Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám - MEGEMLÉKEZÉS - Bárdosi János: Chernel István vallomása Kölcseyről, a költő születésének 100. évfordulóján
BÁRDOS! JÁNOS Chernél István vallomása Kölcseyről, a költő születésének 100. évfordulóján Vas megye legnagyobb természettudósát, Chernél Istvánt, :az Európa-hírű ornitológust 1922. február 21-én - 57 éves koráiban - szülővárosában, Kőszegen ragadta el a kegyetlen halál. 1972-ben, halála félszázados évfordulóján kegyelettel emlékeztünk ,a kiváló tudósra,1 . . aki nemcsak a madártan művelése során elért eredményeivel, de mint humanista is kimagaslott (kortársai közül. Nagy volt mint tudós (és mint humanista egyaránt.”2 Chernél humánus gondolkodását, 'hazaszeretetét és a költészet iránti vonzalmát - a nyomtatásban megjelent művein túlmenően - kéziratos hagyatékából; naplóiból és leveleiből ismerhetjük meg.3 Természettudós létére verseket is írt, de ezek bemutatására és értékelésére nem vállalkozhatunk. ((Érdemes lenne irodalomtörténésznek is átbúvárkodnia a Chemel-hagyatékot.) E rövid cikkben csak egy olyan levelet mutatunk be szemléltetésként, melyet Chernél István 25 éves korában írt menyasszonyánák - Róth Dórának — Kölcsey Ferenc születésének 100. évfordulója alkalmával. Az alább teljes egészében közölt levél is hűen tükrözi a fiatal tudós nemes hazaszeretetét, Kölcsey és művei iránti őszinte vonzódását, lelkesedését. Édes egyetlen Dórám! Budapest 1890 aug. j-én Nagy napom van holnap, kétszeres ünnepe a kegyeletnek. A ki még tudnak érezni és eszmények iránt lelkesülni azoknak holnap megdobban szivük, s a kik figyelemmel kisérték e nemzet szellemi fejlődését a múltaktól a jelenig és szivükön fekszik a fejlődés jövője is és fel tudnak emelkedni a köznapiasság mai megmételyezett szintájáról, azoknak nemcsak szivük dobban meg, hanem értelmükben is különböző képek támadnak, szövődnek gondolatok, emlékezések. Engem a holnapi nap jelentősége egész lényemben megragad. Érzelmeim itt lesznek, de gondolataim ott fognak kalandozni Nagy-Károly- ban, Szatmárott és Csekén. Ha futná a költség elmentem volna Csekére, hol egy árnyékos fa alatt kiemelkedik az a parányi dombocska mely nem csak rokonoké és a nemzeté, hanem az enyém is. Elmentem volna ahhoz a ketté törött repkényes kőoszlophoz, melyre ezt a feliratot vésték: Itt nyugszik Kölcsey Ferencz■ És leborultam volna 512 megemlékezés
