Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám - Nyikándr Iljákov: Hétköznapi dalok (vers, ford.: Barkó Endre)
NY I KÁN DR ILJÁKOV Hétköznapi dalok Bajszoddal ne hencegj, kislegény, Hisz rá se figyel az a lány, Bajszoddal ne hencegj, kislegény, Csenevész bajusz-hamisítvány. Való igaz, gyakran láttad, vártad, S lám, megszólják igaz szerelmed, Te legyél, ki szívedet feltártad, Most jól figyelj: így őt megnyered. Sok van még hátra, lesznek gondjaid, A bajusz kinek? ne ápold, kend! Mostanában ilyen a lányka, mind; Vesd lába elé egyből a szíved! Vágd le a bajszod, legény, ne bánd, Szívhez az utat hűség adja meg, Érte nem sokat, kopejkát sem ád, - Öt szíved másképpen fogja meg. — o — Szeretett, s hűtlen lett a lány, Jó sorsom mérföldköve, te ... És felhő jön, sötét az árny, És újra fáj a szív sebe. Se a zord évek gonosz sora, Se a növekvő távolság, Semmi sem rejtheti a múltat, Míg élsz, nem lepi mohos ág. Hisz úgy volt megírva ott, Mint minden más kebelben is, Az én szívem másért dobogott - Ö meg boldogult mással is. Hisz az óra is előre megy, A percek vissza nem peregnek, Ezért mindenki, Aki elmegy, Vissza már sohase térhet. A múltat folyton fel ne bolygasd, Gyümölcsből már nem lesz virág. Eltűnt a fejsze. Ha van nyeled, Még nem vágtad ki ám a fát. Bár a régi emlék fájó - Téged felednem nem lehet. Szivem cseppet sem vádoló; Nem lázítja tetted lelkemet. Képed szivem megőrzi mélyen, Mint a tó tükre a szemed, Utolsó levelem elküldtem, S csaknem a könnyem megeredt.- o Nehéz a könny és keserű ... A te szemed is félszeg fényt vet, Mily szerencse ért és derű, És mily hamar porrá égett! Ő a legjobb, legdolgosabb! Hogy öt szereted, az nem csoda. Óh, hogy beszél! - legfurfangosabb Szép szava, öröm hallgatni oda. Te gondolád - a kincs tiéd, Érte égett ábrándos szemed, Bár ezért ez nagy adó, miért Hamis mámort fizettél meg. Anya lettél, és naponta Várod, - fecsegésből térsz haza.. . Bírád csupán egy könnycsepp, A szív tanúja, s elárulja. Hétszer gondoltad volna meg, Nem ily gyengének tudtalak. . . Tán most is oly síró, no meg Halk lennél, és hallgatag? Nehéz a könny és keserű. . . A te szemed is félszeg fényt vet, Mily szerencse ért és derű, És mily hamar porrá égett! Ne hívd korán a csillagszem-varázst, Szíved elönti bűvös fénye, Hisz megértem ezt a szívdobogást, Mint egy tizenhét éves legényke. 510
