Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 6. szám - Dávid József: Pásztortűz (elbeszélés)

kapta .magát, hogy a hegy derekán kazalba rakott venyigéből ki-kiránt egy-egy kévét, s cipeli fel a legfelső zsinór útra.

Még két nap volt hátra. Hátha addig meg az oroszok is ideérnek - gondolta -, s akkor volt parancs, nincs parancs. Ilyen tüzet úgysem látott még a világ, mint amilyet ő fog rakni.

Ezután egy órácskára se húnyta le a szemét. Hordta fel a zsinór útra a tüzelőt. Időnként odatartotta fülét a hegy alatti úton menekülő .katonaság csörtetésére, akiket gyakran szétriasztottak az alacsonyan repülő szovjet felderítő gépek, éjjel meg a kísértetiesen világító Sztalingyertyák.

Kopka Jani most már a szüretre se igen gondolt. Huszonhét venyigecsomót rakott. Pontosan ahány éves. Minden nyolc-tíz kévéből púpozott csomó alá egy ölnyi szalmát is, hogyha kell, ha lehet, egyszerre lobbanjon a jó száraz venyige.

S eljött a nagy nap. Hajnalban egy félig kibelezett iszáraz napraforgószárba faggyút csepegtetve még fáklyát is készített, mert ha gyújtani kell, az úgy szép, ha gyorsan, majdhogynem egyszerre vet lángot mind a huszonhét venyigecsomó.

Azám. Csakhogy lent az úton, a hegy alatt még mindig szakadatlanul robognak a német teherautók, s az útról leszorítva kétoldalt a szántásokon botorkálnak a megtépázott magyar gyalogos alakulatok.

Dél körül az öreganyja hozott ki neki egy kis főtt ételt. Ö újságolta, hogy a Sá- recki Gabi - akiről pedig már egy éve nem jött semmi hír a frontról -, lemaradt a falun átvonuló alakulatától, s azt mondta, hogy hajnalra itt lesznek az oroszok.

Kopka Jani szeme ragyogni kezdett. Hanem öreganyja további hírei hamar lekonyí- tották a fülét.

A falu népét már napok óta hajtják a De'res hegy oldalába futóárkokat, meg tankcsapdákat ásni. Gatter Géza zászlós, aki sebesülten került haza a frontról, most puskákat szerzett azoknak a leventéknek, akiket még nem vittek el, s megesküdött a negyven- nyolcas szabadságharc emlékére állított oszlop előtt, ha beli, élete árán is megvédi a faluját.

Azt mondja a tanító úr - meséli tovább az öregasszony -, hogy ez a bolond úrhatnám kódus, akinek pedig az apja a gróf cselédje, még hajt hozhat a falura.

Hozott is. Mert ahogy Sárecki Gabi megjósolta, reggelre bejöttek volna a felszabadító szovjet katonák, ha az éjszaka folyamán nem ütköznek a Gatter Géza vezette leventecsoport és még egy ittfelejtett német páncéltörő szakasz esztelen ellenállásába.

Kopka Jani persze elesteledvén mit sem tudott a hadihelyzetről. O csak .azt tapasztalta, hogy a hegy alatti országúton elcsendesült a visszavonulók lármája, s mintha nem is a Tisza felől, hanem már valahol a Tokaji hegyen túlról dörögnének az ágyúk. Alig bírta kivárni, hogy jobban ibeesteledjen, s amikor kifényesedtek az égen a csillagok, átlépett a hegy túlsó oldalán levő vincellérházhoz.- Mit gondol Miska bátyám - zörgette meg a besötétített ablakot -, mire virradunk Szent Mihály napjára?- Nem tudom én, fiú - nyöszörgött bentről a vincellér, majd a felesége vette át a szót:- Jobb lenne, jólélek, ha te sem csámborognál az éjjel itt, a szőlő között.- Hát mit csináljak?- Gyere, bújj be ide hozzánk, te szerencsétlen - nyitotta az ajtót a vincellér, de Kopka Jani nem mozdult. Azt mondta, hogy ő inkább hazamegy a faluba.- Te tudod - reteszelte magukra az ajtót a vincellér.

Kopka Jani meg ment, bicegett fel a szőlőbe, a legfelső zsinór útra, és elővette a fáklyát. Egy kicsit hallgatózott még, aztán mint a zsivány, akit minden percben rajtakaphatnak a lopáson, remegő kézzel meggyúj tattá a fáklyát.

506