Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 5. szám - SZEMLE - Póth István: A legújabb szerv-horvát nyelvű Petőfi-kötet
szem le A legújabb szerb-horvát nyelvű Petőfi-kötet Petőfi Sándor születésének százötvenedik évfordulója alkalmával két tekintélyes jugoszláv kiadóvállalat, -az újvidéki Matica srpska és a bélgrádi Nolit jelentette meg nagy költőnk válogatott műveit. A két kiadó közös kiadványa persze nem az első szerb-horvát nyelvű Petőfi-kötet. Petőfi Sándor költészetét a szerb és a ho-rvát verskedvelők már régóta ismerik, hiszen A csárda romjai átültetése már 1855-ben napvilágot látott. Ez a fordítás Jovan Jova- n-ovic Zm-aj, a -szerb romantika kiemelkedő költői egyéniségének munkája, aki eredeti műveihez is so-k indítékot kapott a -magyar költőtől. Zm-a-j olyan sikeresen tolmácsolta Petőfi alkotásait, hogy egyes fordításai a legszélesebb rétegekhez is eljutottak, mint pl. a Falu végén kurta kocsma, -mely -szerb népdalként szájról szájra terjedt, és sok helyen még ma is éneklik. A jeles szerb költő példáját mások is követték, s így a múlt század utolsó évtizedeiben és századunk elején egy általánosnak mondható Petőfi-kul-tusz alakult ki a szerbeknél. Ebben az időszakban talán -nincs -is olyan -szerb irodalmi folyóirat, amelyben ne jelenne meg valamilyen fordítás Petőfi költészetéből. E szép hagyomány folytatásaként már három szerb Petőfi-kötet látott napvilágot a második világháború után. A legújabb és egyben legjelentősebb 1973. -január i-én, költőnk születésének százötvenedik évfordulóján. A szép (kiállítású 'könyvet Barabás Miklós Petőfi-portréja ékesíti, az előszó pedig Mladen Leskovac -akadémikus, egyetemi tanár, a -magyar irodalom kiváló ismerőjének tollából származik. Többék között ezeket mondja: „1973. január elsején -másfél -évszázad telt el Petőfi születése óta. Ez nemcsak a magyar irodalomtörténetben, -hanem az európai-költészet történetében is -nagy jelentőségű dátum __E könyv célkitűzése azonban nem cs upán jubiláns: abból -a jó -szándékból, de abból -a szükségletből is keletkezett, hogy még egyszer bemutassuk Petőfit korunk olvasójának, mégpedig a mai költői nyelv árnyaltabb eszközeivel...” Ennek az elképzelésnek -megfelelően -a kötetben -található versek túlnyomó részét két ismert -m-ai szerb költő, Danilo Kis és Ivan V. Lalic fordították. „Ök - akik másképpen -szemlélik ,a -fordító nehéz feladatát, mint Zmaj és kora - hűebbek a költőhöz, nagy, sokkal nagyobb felelősséget és tiszteletet érezve iránta, mint például Zmaj. Ezért Petőfi költeményeinek ez a kötete - mely más, mint Petőfi költészetét nyelvünkön bemutató eddigi könyvek, s teljesen -más, m-int eddigi fordításaink túlnyomó többsége, mélyék sokszor verselési -szempontból is naivak — olyan tolmácsolásban adja Petőfit, mely a lehető legnagyobb mértékben kielégítheti a fordítás művészetének legszigorúbb igényeit is...” — írja ’továbbiakban Mladen Lesk-ova-c. A nagy szakértelemmel megfogalmazott, tömör előszó után az egyik fordító, Danilo Kis -esszéje következik, aki európai keretbe állítva szemléli Petőfi művészetét, és azt 469
