Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 5. szám - TANULMÁNY - Nádasdy Lajos: Kiegészítések Petőfi pápai életszakaszához
hatnak, mint kilométerkő vök a birodalmi, pannon mezsgyén: Medgyessi-akcentussal zsugorodnak bele se -nagy, se kicsi arányaikba. Ezzel az aránnyal kőben dolgozni nem szerencsés dolog: a 'kő nagyobb, -szabadább kezelést kíván. A jugoszláv kollégáival szorgalmasan kollaboráló burgenlandi Rudolf Kotnik érdekes plasztikája: „A dupla terület visszfénye” Tapies-t, Sotot, Burrit egyszerre idézi meg, egyszerre formál ebből az akár öntudatlan megidézésből valami újat, a sugarak ötletes formában vetődnek rá a sötét fémlemezre, nyitva hagyva a „visszfény” forrásának kérdését. Két -magyar „pannon” festőművész, Bartha László és Vértesi Péter két ellentétesnek látszó irányban indult el itt szereplő alkotásaiban. Bartha („Holnap éjjel”, „Harc az angyallal”) egyre inkább lazítja színvilágát a képzelt sötét drámai mag körül, mely képeinek refrénszerű centrumát képezi. Vértesi Péter -mélységes művességgel rajzolja fel áhítatainak és -tudásának két felszín közt lebegő árnyait, hogy a formákat óvatosan identifikálja az „elvonatkoztatott” tartalommal („Megroppant élet”, „Este”, „Várakozó”). A két véglet, a beérkezés és az indulás közé ismert nyomok ékelődnek: Haraszti László és Horváth János képei, az előbbinél ismét Dubuffet-re emlékeztető HORVÁTH JÁNOS: AJTÓ nyomok, az utóbbinál felsugárzik előttünk a Farkas István-Szőnyi-’képek pasztelles atmoszférája, természetesen most az ő hangsúlyán, -melybe melankolikusan keverednek bele a -magányt, puritánságot sejtető halk felhangok. Hogy ne maradjon ki valamiféle sejtelmesség a képekről: a bécsi Martha Jungwirth Schmeller orgonarózsaszín-alapú képein („Nő fotelben”), a burgenlandi Herbert Schügerl szatirikus „Képeskönyv felnőtteknek” című -alkotásain, a bécsi Johannes Wanke „Rába völgye” ciklusában, a neumarkti Feri Zotter „Ikrek” című képén, a maribori Zlatko Zei „Kő-formáin” s leginkább a len-dvai születésű (1944) Stefan Galic érdekes kompozícióján - megzizzenn-ak a neo-expres-szionizmus formailag morbid akcentusai; Galic kompozícióján a fej nélküli, -misztikus alak finom elrajzoltsága -különös kontrasztként hat a harsány színű keret árnyában: mai világunkat szimbolizálja, melynek víziója 465
